Menü

A húszas harmincasok telekocsival utaznak

A lapunk már korábban is írt a telekocsi rendszerről, ám 3,5 év alatt a világ sokat változott. Jómagam is sokat telekocsizom, elsősorban Szeged és Budapest között, illetve retúr. Egy ilyen utat most már azonban nem lehet ad hoc megtervezni, ugyanis a legtöbb helyet napokkal előre lefoglalják. Ennek oka pedig a piszkos anyagiakban keresendő. Ugyanis akinek nincsen semmilyen árkedvezménye a vasúti jegyekre, annak bizony mintegy 3700 Ft az egyirányú jegy a két város között. Ezzel szemben a telekocsik átlagos ára, még némi emelkedés után is, 2300-2600 forint között mozognak.

Persze nem az a célunk, hogy bárkinek is reklámot csináljon, de az árak mellett érdemes azt is megjegyezni, hogy a vonat óránként indul, míg telekocsi napközben óránként akár három-négy alkalommal, persze természetesen más-más járművekről beszélünk. Én például az előző néhány hétben egy heti kurzus miatt jártam fel rendszeresen Budapestre, és bár sietnem kellett visszafelé, de mindig el tudtam érni egy 22 órakor induló autót, amikor az utolsó vasúti szerelvény már több mint egy órája, hogy kifut naponta a Nyugati pályaudvarról. Arról nem beszélve, hogy a vasúti szerelvények menetideje mintegy kettő és negyed óra, míg gépkocsival az autópályán keresztül körülbelül 90-100 perc alatt megjárod az utat.

Az emberek mindemellett egyre kevésbé viszolyognak attól, hogy beüljenek egy idegen kocsiba. Szintén az utóbbi néhány év hozta azt a változást, hogy míg korábban, és tegyük hozzá az egész telekocsi rendszert erre találták ki, magánszemélyek ajánlották fel sofőri szolgálataikat, manapság megszaporodtak az erre szakosodott egyéni vagy céges vállalkozások. Bevallom még néhány hónappal ezelőtt is inkább a magánszemélyek autóit vettem igénybe utazásaim során, azonban idővel rá kellett arra is jönnöm, hogy nem kell ördögként tekintenem a hivatásos sofőrökre sem. Velük kapcsolatban is egyre több jó tapasztalatot szereztem, hiszen nekik az üzletük szempontjából is elsődleges, hogy én, mint utas elégedett legyek, mind a vezetési stílusukkal és nem utolsó sorban a modorukkal is. Akadnak persze elrettentő kivételek, rendkívül drága utazások, de nem ez az általános. Ráadásul mindenképpen előny, hogy értékelést lehet adni sofőrről, utasról egyaránt. Nem tagadom, rendszeresen elolvasom ezeket, és van, hogy ezen benyomások alapján választok sofőrt.

Ebben az írásban tehát pusztán egy trendről számoltam be. Ez lehet, hogy egy-két éven belül megváltoznak. Különösen akkor, ha a MÁV végre igazán utasbarát szolgáltatásokat kínálna. Bár mi utasok már sok éve, évtizede erre várunk.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Budapest rejtett kincsei

A fővárost sokan Európa egyik legszebb településeként ismerik. A legtöbb magyar számára is van egyfajta sajátos érzése a frekventált részeknek. A Parlament, a Lánchíd vagy a Halászbástya képei sorra bejárják az Instagramot és a Facebookot. Azonban mi van a kevésbé ismert helyekkel? Ugyanis a metropolisz tele van félreeső szegletekkel, elfeledett történetekkel és olyan zugokkal, amelyeket még az itt élők közül sem mindenki ismer.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Az olvasás világnapját ünnepeljük!

Az UNESCO 1965-ben hirdette meg az Olvasás világnapját, felismerve, hogy a tanulás, a fejlődés és a társadalmi részvétel alapja az olvasni tudás. Az olvasás nemcsak tudást, hanem élményt is ad: történeteket, kultúrákat és emberi sorsokat tár fel, miközben fejleszti a kritikus gondolkodást és a kreativitást.