Mérkőzések nézők nélkül

Lehet, hogy nekem amúgy is könnyebb nézők nélküli mérkőzéseket néznem a tévén keresztül, hiszen ritkábban járok élőben sporteseményekre, nem érint tehát tragédiaként, hogy most egy jó darabig amúgy sem tehetem. Több sportágban elindultak vagy folytatódtak a küzdelmek, a világon a legtöbb helyen egyelőre nézők nélkül. Vajon érdemes-e így folytatni hosszútávon, hónapokig, akár több mint egy évig? Egyes szakemberek szerint ugyanis lehetséges, hogy csak 2022-re áll helyre a világ, beleértve a sportéletet is. Ezáltal könnyen elképzelhető, hogy csupán akkor népesítik be ismét nézők a világ valamennyi sportlétesítményét. Igaz, egyre többen vannak a korlátozott létszám mellett.

A nagy bajnokságok közül elsőként a német Bundesliga indult újra, de ezután hamarosan már az angol, később a spanyol és az olasz küzdelmeket is figyelhették a szurkolók, szigorúan nem a helyszínen. Aztán levezényelték, Portugáliában a Bajnokok Ligája kvázi nyolcas döntőjét, visszavágók nélkül. Természetesen nem csak labdarúgás létezik, beindult és folytatódott, különböző módszerekkel, az amerikai, úgynevezett major sportok közül három is (kosárlabda, jégkorong, baseball), de biztosak lehetünk abban, hogy az amerikai foci is tartogat némi meglepetést nekünk. Hol online közönséggel, hol üres lelátók előtt, pusztán felvételről sugárzott szurkolói hangokkal, hol pedig kartonemberekkel és plüss játékokkal.

A tévé előtt, bár nagyon hiányzik a szurkolói atmoszféra, de könnyebb elfogadni a nézők hiányát. A helyszínen már jobban hiányoznak. Én magam ezt a kézilabda csarnokokon látom. Ha már a kézilabdánál tartunk, Magyarországon pedig nincs is egységes szabályozás, az NBA vagy az NHL-hez képest. Egyes klubok, mint a MOL-Pick Szeged egyelőre nem engedi be a szurkolókat, míg a cikk írásának időpontjában a nagy ellenfél Veszprém vagy éppen a Gyöngyös ezt lehetővé teszi. A képlet persze, ha berobban a járvány, gyorsan változhat. A sportolók és a szurkolók nehezebben bírják ezt a helyzetet, de én, mint nem vírustagadó azt mondom, most inkább áldozatot kell hozni a teli stadionok oltárán, és mindannyian megtehetjük ezt a legalább minimális áldozatot. Még akkor is, ha ez focistadionokra egyáltalán nem vonatkozik.

A játékosokat persze rendszeresen tesztelik, derülnek is ki egyre-másra a vírusos esetek mindenhol, és maradnak el ezért összecsapások. Éppen az UEFA, tehát az Európai Labdarúgó Szövetség szeretne 20.000 nézőt, kísérleti jelleggel beengedni a Bayern München-Sevilla szuperkupa mérkőzésre a Puskás Ferenc Arénába. Ám ezzel a fajta korlátozással egy jó darabig, mint említettem, véleményem szerint még 2022-ig, együtt kell élni.

Amióta újraindult a sportélet, lehet látni, hogy olykor áldozatok árán, de a sporteseményeket le lehet bonyolítani. Ami jó a televíziós társaságoknak, és ahol ez sok pénzt jelent, mint például az angol labdarúgó első osztály, azaz a Premier League, ott a csapatoknak is. Látható az is, szurkolók nélkül ez nem az igazi. De ahogy Arany János is írta: több is veszett Mohácsnál! Biztos, hogy ki kell bírnunk még élőben szurkolás nélkül egy kis ideig, de ez még mindig jobb, mint a karantén.