Fesztiválszezon introvertáltként – így élvezheted te is!

A nyár sokak számára egyet jelent a fesztiválra járással, bulizással, és más közös szabadtéri élménnyel, amelyet barátokkal és idegenekkel egyaránt lehet közösen csinálni. Ilyenkor a csapból is az folyik, hogy ezek az eseményeket semmiképp nem érdemes kihagyni, akár FOMO-t (az angol megfelelője annak, hogy félünk kihagyni egy eseményt, mert egyszeri és megismételhetetlen) okozhat sokakban, főként fiatalok esetében.

Vannak azonban olyanok, akik számára ezek az emberektől hemzsegő programok nem szórakozást és felszabadultságot, hanem inkább kimerültséget és szorongást jelentenek. Az introvertált emberek számára a hatalmas tömeg, a folyamatos zajok, a sorban állások és a rengeteg interakció inkább nyomasztó, mint feltöltő, ezáltal ők úgy érezhetik, hogy kimaradnak valamiből, ha nem élvezik úgy ezeket az eseményeket, mint extrovertált társaik.

Introvertáltnak lenni azonban nem azt jelenti, hogy valaki ne szeretné a zenét, a társaságot vagy a közös kikapcsolódást. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ilyen beállítottságú emberek másképp kapcsolódnak ki, és nem a folyamatos közösségi élményekből merítenek energiát. Számukra a nyugalom, a csend, az egyéni tevékenységek, vagy esetleg a kis zártkörű, bensőséges események azok, amelyek jó érzéssel töltik el őket.

Egy fesztivál ennek épp az ellentéte, hiszen egyszerre rengeteg inger ér bennünket, kevés a lehetőség az elvonulásra, és gyakran az az érzés kíséri az embert, hogy minden percet ki kell használni, nehogy lemaradjon valamiről. Ez a fajta nyomás és túlterheltség sok introvertáltat hamar kimerít, még akkor is, ha egyébként szeretik a zenét és a közösségi programokat.

Azonban nem kell lemondani sem a fesztiválokról azoknak, akik nem extrovertáltak, a megoldás itt is abban rejlik, hogy megfelelően ismerjük magunkat és a saját határainkat. Fontos, hogy magunknak és a barátainknak is kommunikáljuk le, hogy számunkra nem ugyanaz az igény, mint extrovertált ismerőseink számára. Ha több napot töltünk az adott helyen, és még sátrazunk is, érdemes lehet egy olyan nyugodt és csendes helyet találni, ahol napközben feltöltődhetünk, és akár egyedül időt tölthetünk.

Nem kötelező a hajnalig tartó bulizás sem, ahogy az sem, hogy minden előadót végig hallgassunk, aki fellép. Sokkal fontosabb, hogy azokból a programokból válogassunk, amelyek valóban örömet adnak, és amelyek miatt tényleg érdemes ott lenni. Egy kisebb, de komfortos társaság segíthet ebben, esetleg pont olyan hasonszőrűek, mint mi magunk. Rengeteg kisebb fesztivál is van, így nem muszáj azok közül válogatnunk, ahol törvényszerűen sokan lesznek, teljes értékű betekintést nyerhetünk a fesztiválok világába egy családiasabb hangulatú, kisebb helyszínen is.

A legfontosabb mégis az, hogy hallgassunk a saját testünk és lelkünk jelzéseire. Ha úgy érezzük, hogy túl sok, bátran mondjunk nemet egy-egy programra. Nem kell bűntudatot éreznünk amiatt, hogy nem vagyunk ott mindenhol, hiszen az élmény így sem veszít az értékéből. A fesztiválozás introvertáltként is lehet örömteli és felejthetetlen, ha megtanuljuk úgy alakítani, hogy közben ne veszítsük el a lelki egyensúlyt. Nem attól lesz teljes egy élmény, hogy minden percét másokkal együtt, tömegben töltjük, hanem attól, hogy a saját igényeinkhez igazítva éljük meg.