Elesik, beüti, lehorzsolja, becsípi…

„Figyelj, fiúk, nem tudsz mit tenni, ilyenek”- engem ezzel próbálnak vígasztalni az ismerősök, mikor valamelyiknek hupli, pukli, monokli, seb, horzsolás van a testén, fején, arcán, most épp a kisebbik fiamnak lila folt. Mert kergetőztek. Mert fiúk. Mert velünk mindig történik valami.

Amikor nekiesik az éjjeliszekrénynek, vagy az asztalnak, leesik a padról, vagy megcsúszik a frissen felmosott padlón, elesik a betonon, becsípi az ujját, lehorzsolja a térdét, már egyből tudom, hogy pár napig nyafogás lesz az esti fürdéseknél, de nincs mit tenni, nem tudjuk elkerülni ezeket a baleseteket, nem tudok mindig két gyerek nyomában lenni.

Kiságy, éjjeliszekrény, asztal széle, etetőszék, lépcsők, fürdőkád, biciklizés, kismotorozás, foci és még sorolhatnám holnap reggelig a veszélyhelyzetek sorát.

A legtöbb baleset a gyermek természetes fejlődéséből következik, mert, ahogy fejlődnek egyre többet mozognak, másznak fára, futnak, játszanak, bújócskáznak, kergetőznek.

Nem mondom, hogy nincs veszélyérzetük, de többnyire meggondolatlanok. Mert gyerekek. Mert naponta új dolgokat fedeznek fel. Mert mondjuk fiúk.

Én mindig azzal hergelem a kislányos ismerőseim, hogy közlöm velük az elképzelésem, mely szerint a kislányok hófehér ruhában fésült hajjal ülnek egész nap egy sarokban és színeznek. Tutira ilyenek.

De nekem fiaim vannak, s bármennyire is szeretném, egy gyermek nem nőhet fel úgy, hogy ne érjék kihívások és izgalmak, ne kövessen el hibákat, hiszen ezekből tanul. Mindenképp biztonságossá kell tenni a gyermek környezetét, hogy nyugodtan játszhasson, de mindentől sajnos nem tudjuk megvédeni, de mindenképp figyeljünk az alapdolgokra, ezek a teljesség igénye nélkül a következők:

Kiságy rácsai közötti távolság 6 cm legyen, így a kicsi feje nem szorulhat be, a pelenkázó asztalon nem hagyhatjuk felügyelet nélkül magára, a lépcsőnél keretet, kiskerítést ajánlott kitenni, a szekrényeket zárni kell, különös tekintettel a vegyszeres, tisztítószeres szekrénykékre. Az asztalok sarkára kell élvédő, az éles dolgokat magasan és elzárva tároljuk, a gyerek etetőszékbe mindig kössük be a picit, ahogy az autóban, autós ülésben is így utazzon. Babahordozót nem teszünk székre, padra, fürdőkádban ne maradjon felügyelet nélkül a gyermek. Amíg lakótelepi lakásban laktunk, rögeszmém volt az ablakok, erkélyajtók zárása, az ördög nem alszik. A konnektorokba védőt, vakdugót kell tenni, hiszen a csöppség arra indul felfedezőútra elsőnek. A fazék forró víz, a vízforraló mind veszélyes dolgok, a konyha nem biztonságos hely. Az égés szempontjából a gyermek számára a legveszélyesebb a konyha, fürdőszoba, kert.

Játékot megbízható helyről vásároljunk, s ellenőrizzük, mielőtt odaadjuk a kicsiknek.

Rémisztő híreket hallani gyakran kerti tóba, medencébe, szökőkútba esett gyermekekről, erre mindenképp nagyon figyeljünk, egy pillanatra se vegyük le a szemünket a kicsikről. Egy pillanat alatt megvan a baj.

Aztán vasaló, hajsütővas, kályha, kipufogócső…. gyerekkoromban megfogtam a nagypapa motorjának kipufogóját, egész életemben ezt a sztorit hallgatom…az egyik szemünk mindig a gyermekeinken kell, hogy legyen.

Gyógyszereket gyerekektől elzárva tartunk, elemeket, gombelemet is. Erre akkor is gondolni kell, ha a nagyszülőnél hagyjuk a kicsit, vagy vendégségbe megyünk, hiszen amíg beszélgetnek a felnőttek, a gyerek könnyen kipakolhatja a fiókokat.

A veszélyforrások csak úgy jönnek a gondolataimban, még rengeteget fel tudnék sorolni, de nem teszem, ehelyett megpróbálok arra törekedni és arra kérni mindenkit, hogy az egyik szemét mindig tartsa a kisgyermekein. Előzzük meg a bajt!

Martinka Dia