Menü

Kényszeres gyűjtögetés?

„Ez még jó lesz valamire”- ismerős mondat? Bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos dolgokat sajnál kidobni, mert „felveszi majd egyszer”, vagy „jó lesz az még egyszer”, azonban van egy pont, ami után már kényszeres gyűjtögetésről beszélünk.

Sokan tudunk ragaszkodni tárgyakhoz, melyeket felhalmozunk, mindenféle szemetet, lomot, kacatot. Gyakran feleslegesen. Kifakult fényképek, könyvek, amiket nem olvasunk el, ruhák, amiket már ezeréve nem hordtunk és valószínűleg soha nem is fogunk, törött gyerekjátékok, rajzok, régi levelek, képeslapok, melyektől nem szeretnénk megválni, szép emlékeket őriznek. Egy idő után azonban már nem férnek el a fiókban, a szekrényben, a szobákban, s egyre csak halmozódnak, ilyenkor már kényszeres gyűjtögetésről beszélhetünk. A jelenség 2013 óta hivatalosan is betegségnek számít, s leginkább egyedül élő emberek betegsége.

A kényszeres gyűjtögetésben szenvedő nem engedi a használhatatlan, vagy szükségtelen tárgyakat kidobni, ezáltal szinte lakhatatlanná válik otthona. Kényszeres gyűjtögető az illető, ha halmoz mindenféle csecsebecsét, lomot, zacskót, ruhát, tárgyakat. Ha nem lehet otthonába belépni, vagy leülni, mert minden négyzetcentiméternyi hely túlzsúfolt a fent említett kacatoktól.

Képtelen rendet tartani és a lomoktól megválni, vagy szelektálni. Náluk minden fontos és mindent megőriznek, minden reklámanyagot, reklámlevelet, régi újságot, élelmiszert, akkor is, ha már romlott, ruhát.

Otthona gyakorlatilag egy lomtár, megközelíthetetlen az ágya, dugig van zsákokkal a konyha és nappali, használhatatlan a fürdőszoba és piszkos minden, s mivel a zuhanyzó alkalmatlan a tisztálkodásra, így a gyűjtögetők valószínűleg nem fürdenek. Gyakran állatokkal együtt élnek a lom tetején.

Ezek a kényszeres gyűjtögetők veszélyes életet élnek, ahol könnyen bekövetkezhet tűz, hiszen hamar lángra kaphat a sok kacat, vagy fertőzés üti fel a fejét, esetleg mentálisan készülnek ki, depressziósak lesznek, hiszen társaságot nem engednek a birodalmukba, s ők sem mozdulnak ki onnan túl gyakran.

Vannak természetesen kivételek, akik értékes dolgokat gyűjtenek, szép szalvétát, bélyeget, bizonyos újságokat, fotókat, vagy tulajdonképp bármit, amit rendben tartanak, rendezetten, szelektáltan, becsben tartva, ám a kényszeres gyűjtők olyan tárgyakat halmoznak fel az évek során, ami csupa értéktelen lom és kacat, gyakorlatilag szemét.

A kényszeres gyűjtögetést onnantól tekinthetjük betegségnek, amikor már hatással van az életünkre, családi- és baráti kapcsolatainkra, környezetünkre, egészségünkre, biztonságunkra. A kényszeres gyűjtögetés egy pszichés zavar, mely önmagában ritkán fordul elő, gyakran együtt jár más mentális betegségekkel, például depresszióval, szorongással.

A felelősségvállalás ezer arca

A legtöbben megijjednek, ha indulatokról, egyéni hibákról beszélünk, viszont ezeket megérteni és kimondani egyfajta út a változás felé. Miért? Mert ha kimondjuk, akkor elismerjük, és ezzel igazzá válik mindaz, amit eddig el lehetett hessegetni gondolatban, ezzel pedig már elindulunk az átalakulás útján. A problémák szőnyeg alá seprésével akadályozzuk a pozitív kimenetelt, és a megoldáskeresést is.

A generalizált szorongás fogságában

A generalizált szorongás (generalizált szorongásos zavar) gyakran jelenik meg az alapellátásban. Jellegzetes tünete a nagyfokú, tartós – gyakran különösebb okot nélkülöző – szorongás és aggodalom bizonyos események vagy cselekedetek miatt. A beteg nehezen képes úrrá lenni szorongása felett, ami gyakran testi panaszokban (fáradtságérzés, izomfeszülés, nyugtalanság, szomatikus tünetek) is megnyilvánul.

Életmentő tanácsok! De szó szerint

Szó szerint életmentő tanácsokat hoztam a kánikula beköszöntével, kérem szívleljék meg ezeket a sorokat és legyünk felelős szülők, felelősségteljes autósok és gazdik!

Az elengedés fontossága

Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vagy egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!

Az énidő nem önzőség

Az egyéni boldogság megjelenésével egyre lényegesebbé vált a személyes jólét. Olyannyira fontossá, hogy ma már az önmagunkkal való foglalkozás adja társadalmunk alapját. Az énidő napjainkban divatos kifejezés, sok helyen látjuk, de általában elsiklunk felette. Sokan azt gondolják, hogy elegendő időt töltenek el saját testi-lelki egészségük ápolásával, de ez egy jóval hosszabb folyamat tud lenni, mint a pillanatnyi pihenés.