Menü

Az atyai keresztek nyomában

A neowesternek mindig is a kritikusok nagy kedvencei voltak, a sorból mi sem maradhattunk ki. A párizsi születésű Jacques Audiard a remek Próféta, a díjesőben fürdő, sokunk személyes kedvence, a Csont és rozsda és az Arany Pálma díjas Dheepan után előállt a Sister testvérekkel (magyarul Testvérlövészek). A hangulat, díszlet rendben van, azonban nem várt csavarok is várnak ránk ebben a westernben. Adott két testvér (John C. Reilly, Joaquin Phoenix) bérgyilkos, akik fejvadászként dolgoznak, hírük messze megelőzi őket. Alaposak és nem kímélnek senkit. A fanyar humorukkal a ropogós puskapárbajok és cserfes örömlányok közepette próbálják meglelni a lelki békéjüket.

Ami kiemelkedő a Testvérlövészekben az a történet családi vetülete. Apránként fejlik fel a hírhedt gyilkos páros életének háttere. Ezek nagyban befolyásolják a főszereplők tetteinek mozgatórúgóit. Ami miatt kicsit rázhatjuk a fejünket, az az, hogy az apa karakterként funkcionáló kormányzó (a jó öreg Rutger Hauer) szerepe/szereplése a vágóasztalon végezte. De a jelenléte mindig érződik a filmben. A mindig jóképű, kimondhatatlan nevű Jake Gyllenhaal (Túl a barátságon, Éjjeli féreg) is tiszteletét teszi a történetben. Ami a színészeket illeti, nagyon élvezték az egzotikus, európai ízű forgatást. Nem meglepő módon Phoenix már megint kiemelkedik a mezőnyből az iszákos, elveszett élethabzsoló szerepében. Eközben Reilly kisujjból hozza a páros nyugodtabb tagját.

Kifejezetten üdítő látni egy jól megírt forgatókönyvvel megáldott amerikai filmet. A kiváló felépítés, pedig remek szórakoztatássá teszi ezt a keretes szerkezetű westernt. Ami kicsit zavaró, hogy az előzetes, mint olyan sokszor, most is túl sokat árul el a történetből, így annak megtekintését nem ajánlom. A mögöttes tartalom, jelesül a gyerekkori családi traumák utóhatásainak egyéni feldolgozásának nehézségei pedig csak hab a tortán. Jól van Jacques, szép munka. Így szabad lemenni kutyába és a kliséktől hemzsegő Hollywoodban próbálkozni.

Egy tündérmese örök nosztalgiája

Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?

Minden családban van egy örökség

Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?

A férfiak is tudnak magukon nevetni!

Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?