Utazás a másik elfogadása felé
- Dátum: 2019.02.26., 14:46
- Vass Attila
- kép: www.imdb.com
- 60-as évek, afroamerikai, barátság, elfogadás, fekete, film, kritika, Oscar, rasszizmus, USA
A Zöld könyv, mint a mostanában nagyon felkapott amerikai szakmai díjakat halmozó filmek (Csuklyások, 12 év rabság) egy része az amerikainak mutat példát az amerikai egykori néplélekről és egymás elfogadásról. Ez a megtörtént, valós sztori kétségkívül rendkívül erős. Adott egy bronxi olasz nagy melák, kissé néger ellenes kidobó-sofőr, Tony és egy kifinomult afroamerikai zongorista dr. Shirley. Ezt a párost az Úr is arra találta ki, hogy utóbbi egy déli, amerikai turnéját teljesítsék együtt. A nagy családos, állandóan evő-beszélő-viccelő olasz szépen apránként megtanulja tisztelni a visszahúzódó, enyhén alkesz értelmiségit és viszont. Mindenki tanul a turné során. A rasszista déli mentalitás sajnos még a 60-as években is jelen volt. Külön viccesek azok a jelenetek, ahol tapsikolva fogadják a virtuózt, majd éreztetik vele, hogy nem tartják egyenrangúnak. Természetesen a filmes zenei betétek elsőrangúak.
A legmeglepőbb fordulatokat az élet írja, hiszen Tony valódi fia a forgatókönyv írója is egyben. Ami viszont igazán meglepő az a remek hangulaton és a kiváló párbeszédeken kívül a két főszereplő személye. Visszafogott művészként Mahersala Ali igen meggyőző. Kisujjból kirázta az Oscar-díjat. Azonban az igazi bónusz (a dán felmenőkkel bíró!) olaszt játszó Viggo Mortensen, aki jogtalanul maradt meg egy Oscar jelölésnél. Letisztult a játéka, magával ragadó és hiteles. Közben a rendezői székben az a Peter Farelly üldögél, akit olyan túltolt agyatlan vígjátékokról ismerhettünk, mint a Dumb és Dumber. Ez a road movie azonban annál sokkal jobb ritmusú. Kellemes, mindenkinek szóló a humora csak sajnos nagyon kiszámítható. Szerethető darab lett a Zöld könyv, amely remek látlelete egy kornak, ahol már elismerték az afroamerikai tehetséget, csak még az afroamerikaikat nem.
Ez a kissé szentimentális társadalmi tabló az előre borítékolható felépítése ellenére, a bajtársi összeborulásig egy nagy erénnyel kétségkívül bír, jelesül, hogy ellazítja az embert és kikapcsolva szórakoztat. Nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek. Nem nagyon hatol mélyre, nem változtatja meg a világot, de kellemes estét varázsolhat mindenkinek. Mortensennek meg legközelebb adjanak már egy fránya Oscart!
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!
A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!
Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!
A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?