Menü

Ne legyen stresszes kinyitni a ruhásszekrényt!

Gyakran érzed reggel, amikor kinyitod a szekrényt, hogy nincs mit felvenned? Mit gondolsz, miért van ez? Irtsd ki a stresszt a ruhásszekrényedből! Segítünk!

Ha este fáradtan térek nyugovóra, tehát már alig várom, hogy belezuhanhassak az ágyba, hogy másnap megint benyeljen a mókuskerék, gyakran elfelejtem még fejben is megtervezni, mit fogok felvenni másnap. Aztán reggel álmosan, a szekrényajtót kitárva csak azt látom, hogy olyan, mintha tele lenne a ruháimmal, de a darabok nem illenek össze. Az egyik lyukas, a másik elszakadt, a harmadikat elfelejtettem kivasalni, a negyediknek a színe semmihez sem illik, az ötödiket még egyszer sem vettem fel, a hatodikat nem is szeretem.

Tehát valami nincs rendben. Mi a megoldás arra, hogy ne kelljen majdnem minden nap átélni ezt a traumát?

Ha ti is hasonlóan éreztek, szánjatok rá egy délutánt vagy egy hétvégét (kinek mennyi időre van szüksége), hogy átnézzétek azt a sok holmit, amit felhalmoztatok a szekrényben.

Csoportosítsátok át a ruhadarabokat:

Megmarad! A legegyszerűbb kategória. Ide tartoznak azok a ruhadarabok, amelyeket minden héten viseltek, történjék bármi.

Ki kell-e vasalni? Ha igen, akkor a következőkben mosás után inkább már vállfán is szárítsátok, mert az anyag kirúgja magát mire megszárad, és így a legtöbb esetben elkerülhető a vasalás, amivel nem kevés időt lehet megspórolni.

Alakítsd át! Ha valami nem tetszik egy ruhadarabban, nézegessetek ötleteket az interneten, biztosan találtok megfelelő megoldást, hogyan lehet használhatóvá alakítani.

Javítsd meg! Ha elszakadt, varrjátok meg! Nem érdemes tovább pakolgatni a szekrényben.

Kinőttem, kihíztam, kifogytam, meguntam! Ez gyakorlatilag az adományozás kategóriája. Tegyétek be őket egy zsákba, és vigyétek el egy használtruha gyűjtő konténerbe, adjátok be egy idősek otthonába vagy egy szeretetszolgálathoz. Ha közvetlenül ismertek rászorulókat, nekik is odaajándékozhatjátok.

Plusz tipp: A legtöbb hétköznapokon viselt ruhát megéri vállfán tárolni, hiszen így könnyen átlátható a repertoár. Ha szükséges, vásároljatok olyan darabokat, amelyek még szükségesek a ruhatárotok kiegyensúlyozásához, de kerüljétek a halmozást.

A későbbiekben érdemes azt a szabályt követni, hogy ha egy új ruhadarabot szereztek be, akkor egy régit elajándékoztok.

Minden nap kezdetét érdemes élvezni! Reggel még bármi megtörténhet, minden lehetséges. Ez mindig egy új kezdet.

Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell

Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?