Menü

Mamma Mia! a folytatások hálójában

A Mamma Mia! tíz éve egy nagyon sokatmondó ötlet volt az ABBA számok musical film köntösbe ágyazására. A recept működött és a főleg középkorosztályból álló nézők zabálták Meryl Streep vesszőfutását a három potenciális apajelölttel egy görög varázslatos szigeten. A folytatás rögtön egy kettő az egyben film lett, ahol már Streep karakterét kiírták a sztoriból, helyette lánya szívfájdalmait élhetjük át. Természetesen előzményt is kap a cselekmény és Donna ifjú kori kalandjait is láthatjuk hódolóival. Lily James erre a szerepre tökéletes választás, szinte ragyog a vásznon. Miközben a laza erkölcsű 70-es éveket láthatjuk, a jelenben, öt évvel a híres esküvő után, épp hotelt akar nyitni csinos lánya (Amanda Seyfried) anyjának kedvelt szigetén. A film nyilván csak háttér a nagysikerű dalokhoz.

Minden szereplő visszatér az előzményből és haknizik, táncol egy jót. A hangulat mézédes és nagyon cuki. Becsületükre legyen szólva egy árnyalattal kevésbé giccses, mint tíz éve. A felütés nem valami dinamikus, de fokozatosan talál magára a sztori. A magyar cím találó, tényleg olyan érzésünk lehet, hogy a színészek sose hagynák abba az éneklést. Óriási poén a hoteligazgató szerepében Andy Garcia és a reklámkampányokban agyonpromozott nagyi, Cher megjelenése. Konkrétan a 70 feletti művésznő 25-30 évesre botoxoltan is olyan hangbeli tartást és jelenlétet ad, amely elviszi a végjátékot. Az össznépi zenélés, pedig már csak hab a tortán. Aki nosztalgiára és ABBA zenére vágyik hihetetlen pozitivitás sugárzó színészek társaságában bátran vegyen jegyet. Sőt van ahol időszakosan vetítik az első részt is. Irány a nosztalgiavasút amely a meseszép Görögországig repít el ismét minket. Tegyünk egy próbát.

Kép forrása: www.imdb.com

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!