Hullafáradt gyerekek, kimerült szülők - tanév vége van

Jelen sorok írója egy elsős kisiskolás gyerkőc anyukája, aki fokozottan átérzi, milyen egy fáradt kisgyerek, kimerült anyukája lenni. De ugyanekkora stressz terheli valószínűleg azokat a szülőket is, akik gyermeke már nagyobbacska, vagy esetleg a továbbtanulás előtt áll, nekik is fokozottan fontos kitartani még az utolsó számonkérések idejére. Már csak pár nap van vissza az iskolából, de még ezt a pár napot is túl kell élni valahogy. Témazáró dolgozatok, nagyfelelések, házi dolgozatok. De hogyan éljük túl az év végét?

Pszichológust kérdeztek a témáról nemrég, s igyekeztem megjegyezni a szavait. A szakember elsőként kiemelte, hogy fogadjuk el, hogy a gyermekünk elfáradt. Ez teljesen normális életkori sajátosság. A gyerek kimerült, s egyre kevesebb kedve van a tanuláshoz. Energiaraktárai kiürültek, lelkesedése-motivációja alábbhagyott, s még most jön a java: az évet záró felmérések. Nézzük a megoldási módszereket, hogyan tudunk segíteni ilyenkor!

Próbáljuk motiválni a közelgő vakációval, adjunk neki vitamindús ételeket, figyeljünk rá oda jobban, s próbáljuk extra türelemmel segíteni mindenben. Ezek a legfontosabb teendőink.

A szakpszichológus kifejtette, hogy semmiképp sem jó, ha még tovább stresszeljük a gyereket és magasabb teljesítményt, jobb eredményt sürgetünk. A fokozódó stressz, még nagyobb teher lenne neki, ehelyett biztosítsuk az otthon nyugalmát számára, bízzunk meg benne.

Hagyjuk pihenni! Semmiképp ne szóljunk rá, ha elnyúlik a kanapén, vagy kisiskolásként inkább játszani kezd, s még ki se vette a táskájából az aznapi házi feladatot. Ezek a semmittevésnek tűnő cselekvések nagyon is fontosak, ki kell néha kapcsolnia, feltöltődnie. A lecke fontos, de megvár, egy óra múlva is elkészítheti.

Fektessük le időben a gyereket! Ez az ő érdeke is. Ha fárad a gyermekünk, akkor tereljük hamarabb ágyba, még ha eleinte ellenkezni is fog, nagyon hamar álomba szenderül, s reggel megköszöni, hogy korábban takarodót fújtál.

Le a kütyükkel! Az okosholmik idejének korlátok közé szorítása, most fokozottan érvényes. A túl sok elektronikus játék lemeríti az idegrendszert. Ha nem hiszed, nézz a gyerek szemébe néhány óra számítógépezés vagy tabletezés után! Ehelyett jobbat ajánlok, olvass tovább!

Vidd ki a szabadba! Többhónap bezártság után végre szép, napfényes, nyári idő van, jó lesz elmenni biciklizni, vagy sétálni. Számtalan kutatás, cikk, tanulmány leírta már, milyen jótékony hatást gyakorol a testmozgás a szellemi teljesítőképességre, ímemost itt ez az egyszerű módszer! Egy kiadós szaladgálással legalább a felgyülemlett stresszt is levezetheti. Meg persze a szülő is.

Legyél mellette! A harmonikus szülő-gyerek kapcsolat a legjobb motiváció. A jól motivált gyerekek azok, akik biztonságban érzik magukat. Legyél jelen az életében! Állj mellette, érezze a támogatásodat, s nyugalmadat, mert ebből fog töltekezni az év végi utolsó hajrában.

Erősítsük önbizalmát! Ha elhiszi, hogy meg tudja csinálni, akkor garantáltan meg tudja valósítani a céljait! Hitesd el vele, hogy képes rá, s ne csak mondd, hanem higgy is benne! Meg fogja tudni csinálni!

S végül ne felejtsd el, hogy az a gyerek napi 8 órát „dolgozik” az iskolában, s ha még a szakköröket, sportköröket, s az otthoni tanulást is hozzáadod, üti a napi 10 órát a „munkaideje”.

Én bevallom, előfordul, hogy szigorú vagyok a fiamhoz, ha tanulásról van szó, mert nem mindig hozza ki magából a legjobbat, gyakran szétszórt, elhagy ezt-azt, s ilyenkor mérgelődöm. Pedig, ha belegondolok, ezek nem is olyan nagy problémák. Igaz, nem osztályelső, de nem baj. Nem teljesítmény kényszeres, kimerült, motiválatlan, nyűgös és kiégett gyermekeket nevelünk, hanem boldog és kiegyensúlyozott csemetéket, akiknek az iskoláról az az első mesélnivalója délután, hogy hány gólt rúgott nagyszünetben a focin. (Tegnap négyet.)