Menü

Stressz kezelés a vizsgaidőszakban

Ha nehezen kezeled a feszültséget, és idegesen vágsz neki a kihívásoknak, íme: néhány tanács, hogy nyugodtabb legyél!

Először is, mindig kezeld helyén a dolgokat! Gondold át, mit kell tanulnod, mi igényel több ráfordítást, mi az, amire elég kevesebbet készülni. Készíts listát a teendőidről, oszd be alaposan a napjaidat, de hagyj időt magadnak a pihenésre is!

Mindig érd el a kitűzött apró célokat! Ha úgy tervezted, 10 oldalt megtanulsz, vagy 5 tételt elolvasol, ne hagyd abba korábban, ugyanis annál nehezebb lesz újra visszazökkenni a tanulásba. Tudom, hogy csábító lehet egy séta a napsütésben, egy ebéd a barátaiddal, vagy egy-két cikk elolvasása a telefonodon, de ezek a tevékenységek megvárnak. Jobb, ha úgy vágsz nekik, hogy már nem szorít az idő, elérted a kitűzött célodat.

Óvakodj a túltanulástól! Egy bizonyos ponton túl az agyad már nem építi be a megszerzett információt, és minden ráfordított másodperc pocsékba megy. Amikor érzed, hogy már nem úgy tudsz koncentrálni, vagy már két órája ugyanazon az oldalon tartasz, érdemes becsukni a füzetet, tenni egy rövid sétát, pihenni és meditálni, majd újult erővel folytatni.

Ha már eleget tettél a vizsgád sikerességéért, de még mindig nyugtalan vagy, ideje levezetni valahogy a benned felgyülemlő feszültséget. A sport mindenképpen segít a stressz levezetésében. Legyen szó úszásról, futásról, aerobikról vagy bokszról, az eredmény ugyanaz: javítja a koncentrációdat, eltereli a figyelmedet, átcsoportosítja az energiádat.

Tölts egy rövid időt a barátaiddal! A közös tanuláson túl rengeteg program van, amit együtt csinálhattok a vizsgák előtt: menjetek el vacsorázni, hallgassatok együtt zenét, sportoljatok közösen! Ez, ugyanis erőt ad a munka folytatásához, és segít meglátni a fényt az alagút végén!

Ha tehát megpróbálod reálisan nézni a vizsgaidőszakot, elég időt adsz magadnak a tanulásra és a pihenésre is, nagyban megkönnyítheted a saját dolgodat, és megkímélheted magad a felesleges stressztől.

/Szerző: Varga Ágnes Kata/

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.