A lélek is lehet beteg II. rész
- Dátum: 2018.01.22., 11:00
- aluszékonyság, alvásigény, alvászavar, betegség, bipoláris, depresszió, feldobottság, gyógyszer, hipománia, kezelés, lélek, lelki, levertség, mánia, önértékelés, öngyilkos, öngyilkosság, zavar
Folytatva a korábban publikált cikkem témáját - amely az unipoláris depresszióról szólt- ma is a lélek betegségeiről írok. A mostani cikkemben a mániás depressziót ismerhetik meg közelebbről!
A bipoláris zavar – mániás depresszió – egy pszichiátriai kórkép. A neve is utal a legfőbb tünetekre, vagyis a két szélsőséges hangulati állapot váltakozására. A mánia –a feldobott jókedv- és a depresszió - levert hangulat- váltakozik hosszabb időtartamon keresztül. Az első tünetek már általában tizenéves kor körül jelentkeznek, azonban a diagnózis felállítására sokszor éveket kell várni. Ugyanis nehéz eldönteni, hogy az illető ebben a betegségben szenved, vagy éppen a pubertáskori zavarokkal küzd. A helyes diagnózist leggyakrabban 25-40 éves kor között állítják fel.
A bipoláris zavar a népesség körülbelül 1%-át érinti, így a becslések szerint Magyarországon nagyjából 100 ezer embert érint a betegség.
A két szélsőséges epizód közül a mánia fokozott önértékelésben, csökkent alvásigényben, nyugtalanságban és figyelemzavarban nyilvánul meg. Ezek mellett tapasztalható még ilyenkor fokozott beszédkészség, meggondolatlan cselekedetek és gondolatrohanás.
A klinikai depresszió fázisában a beteg a nap nagy részében levert, álmatlan vagy éppen aluszékony, bűntudat érzés és öngyilkos gondolatok kínozzák, fáradt.
A mániának egy kevésbé súlyos formája: a hipománia (enyhe mánia) . Sok tünete megegyezik a mániával, de sokkal kisebb fokban vannak jelen. Ezek az emberek általában energikusak, rengeteg ötletük van, amiért lelkesednek. Karizmatikusak és magabiztosak. A mániával ellentétben ők képesek logikus gondolkodásra, így a mindennapi élet sem okoz problémát a számukra.
Mivel jelenleg a mániás depressziót nem tudjuk gyógyítani, csak a megfelelő gyógyszeres kezelés jöhet szóba. Számos gyógyszer áll rendelkezésre, a legtöbb betegnek azonban gyógyszerek kombinációjára van szüksége.
A bipoláris zavar egyébként régen sem volt ismeretlen fogalom, több híres személyt is diagnosztizáltak vele. Ilyen volt például Ady Endre, Szent-Györgyi Albert, Winston Churchill, Ludwig van Beethoven és Latinovits Zoltán is.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.