A munka rabságában
- Dátum: 2017.05.04., 19:58
- Ábrahám Adrienn
- elégedetlenség, függőség, házasság, karrier, kötelezettség, maximalizmus, megfeleléskényszer, munka, munkaalkoholista, munkamániás, önmegvalósítás, párkapcsolat, pszichológia, siker, szenvedélybetegség, terápia, workaholic
Alkohol, drog, cigaretta, szerencsejáték és munka... Mi a közös bennük? Az, hogy mindegyik függőséget okozhat. A munkamánia, angolul ismertebb nevén workaholic valóban létező jelenség, de a felismerése jóval nehezebb. Most kiderül, hogy mi a pszichológiai háttere.
A legtöbb függőség esetén érvényes jelenség, hogy a külvilág számára hamarabb nyilvánvalóvá válik, hogy baj van, mint magának az érintettnek. A munkamániánál ez hatványozottan igaz, ugyanis csak a mennyiség teszi kórossá a szituációt, önmagában pedig az életünk alapvető részét képezi. Sőt mi több, a társadalom által természetesen elvárt és (lehetőleg) jutalmazott dologról van szó, így nem könnyű felismerni azt a munkamennyiséget, ami már nem egészséges. Mik a "munkaalkoholista" ember jellemzői?

1. Nyilvánvaló, hogy túl sokat dolgozik. De számára ez nem csupán túlóra, hanem az élet fontos és velejáró része. Indoklás természetesen mindig akad...
2. A figyelme beszűkül a munka irányába, ez képezi idejének - no és persze beszédtémájának - legfontosabb részét. Az élet egyéb területeinek fontossága elsorvad, és minden a munkája mögé sorolódik.
3. Képtelen kikapcsolódni. Szabadidős tevékenységei jelentősen lecsökkennek vagy elvesznek. Nem szívesen szánja rá magát, hogy elszakadjon a munkájától, "nem teheti meg" - mondja, de ha mégis, akkor ötpercenként csekkolja az e-mailjeit, és a legképtelenebb helyzetekben is felveszi a telefont. Üdülés vagy családi program mit sem számít, ő készenlétben áll. Természetesen csak a megélhetés, az alkalmazottak, vagy egyéb külső tényezők miatt, "nem jókedvéből teszi"- állítja.
4. Ha nem dolgozhat, akkor úgy érzi, baj lesz belőle, és légüres térbe kerül, ahol már nem is érzi otthonosan magát. Stresszel akkor is, ha dolgozik, és akkor is, ha nem...
"A feleségem állandó készenlétben állt, és a rettenetes, ordibálós főnökének bármikor hajlandó volt felvenni a telefont. Egyszer nyaralni mentünk, és a komp közepén ugrált a térerőért, hogy valamilyen elektronikus dokumentum ügyét megvitassák. Nyár, napsütés, hullámok - a nejemet nem nyűgözték le, csak a munkán kattogott folyamatosan, hiába reménykedtem abban, hogy külföldön talán majd kikapcsolódik. Sok házimunkát én végeztem, de ő főzött a gyerekeknek, sőt nekem is. Közben viszont ott volt mellette a laptopja a konyhában, és folyamatos készenlétben állt. Noha jól jött az az összeg, amit keresett, nem voltunk rászorulva, és az ő eszével sok más munkahelyen is kaphatott volna ugyanennyit. Nem tudtam rábeszélni, hogy felmondjon. A főnökének és a beosztottaknak szüksége van rá - mondta. A családjának is szüksége lett volna, de ezt elengedte a füle mellett. Végülis elváltunk, pedig szerettem őt." - meséli Balázs.
A jelenség férfiakat és nőket egyaránt érint, de férfiak körében gyakoribb, hogy nem csak a munka elkötelezettjévé, hanem rabjává is válnak. A függőségben szenvedő emberek jellemzője lehet a siker hajszolása, a megfeleléskényszer, a maximalizmus, valamint az élet egyéb területeivel való elégedetlenség. Gyakran előfordul, hogy például sikertelen, tudat alatt boldogtalan házasságból menekülnek a munka világába, vagy ez egyfajta legálisnak számító énidő és önmegvalósítási felület nekik, amely által az otthoni kötelezettségek alól szabadulhatnak. Kötődési problémák szintén vezethetnek munkaalkoholizmushoz.
A gyógyuláshoz arra van szükség, hogy az érintett felismerje a problémát, és egyéni vagy csoportos terápia során szakember segítségével megtalálják, hogy milyen gyermekkori élmények, életesemények váltották ki a függőségi szituációt.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.