Menü

Problémád van? Feltetted már magadnak ezt a kérdést?

Valamilyen nehézséggel küzdesz? Boldogtalan vagy? Úgy érzed nem sikerül? Egy helyben toporogsz, és nem tudsz továbblépni? Akkor ideje, hogy feltegyél magadnak néhány kérdést - és válaszolj is rájuk őszintén. Lehet, hogy pofonegyszerűnek tűnik, de ha füllentés és hazugság nélkül válaszolsz, akkor elképzelhető, hogy meg fogsz lepődni...

Az első kérdés: Eldöntötted már, hogy megoldod ezt a helyzetet?

Gyakran tapasztalom a klienseimnél, hogy küzdenek, szomorúak a nehézségeik miatt, de amikor felteszem nekik ezt a kérdést a beszélgetések során, hogy eldöntötték-e már, hogy megoldják ezt az élethelyzetet, akkor egy pillanatra megdermednek, majd azt válaszolják: "Hát... nem tudom. Fogalmam sincs." (Pedig akik eljönnek tanácsadásra, azok máris egy "válogatott társaság", hiszen megtettek egy fontos lépést, hogy segítséget kértek.) Milyen érdekes, hogy kétségbe vagyunk esve, úgy érezzük, hogy "ver minket az Isten" vagy "Isten nincs is, hiszen ha létezne, nem lenne ilyen igazságtalan", és közben nagyon vágyunk szabadulni az adott helyzetből, problémától, stb. De valójában még el sem döntöttük magunkban, hogy igen, ezt most megoldjuk. Hogy valamiképp segítünk magunkon. Vajon enélkül hogyan is sikerülhetne? Hiszen még az ágyból sem tudunk kikelni anélkül, hogy döntöttünk volna róla: most felkelünk.


"Na, erre most mit mondjak?"

Második kérdés: Megtetted, amit lehet?

Nos, ha eldöntötted, hogy megoldod a nehézségedet, bármi is legyen az, akkor nagyon fontos dolgot döntöttél el. Lehet azonban, hogy már régesrég elhatároztad magad, mégsincs javulás. Akkor kérdezd meg magadtól ezt is, hogy megtetted-e, amit lehet. A férjem azt szokta mondani, hogy "nem mindent kell megtennünk, hanem mindent, amit meg tudunk tenni, és akkor az már elég lesz". Szóval nem kell szárnyakat növeszteni, és úgy repkedni a világban, de a meglévő lehetőségeinket legalább használjuk ki. A buktató ott van, hogy rengeteg dologra rámondjuk: "ezt én nem tudom megtenni!". Holott valójában csak "nem akaom megtenni"- és ez nagy különbség.


Gyakran saját magunk szűkítjük be a lehetőségeinket

Harmadik kérdés: Mondtál már nemet olyanra, ami többeknek segített?

Itt jön be az előbb említett "nem tudom megtenni"-faktor. Gyakran azért sem oldódik meg valamilyen helyzetünk, mert nem vesszük igénybe a lehetséges segítségeket. Ott volt az orrunk előtt, de mi mit mondtunk? Mi mást, NEM-et... Mert nem szimpatikus. Mert nem reális. Mert baromság. Mert nem hiszünk benne. Mert drága. Kifogás végtelensok van. Ez nem azt jelenti, hogy próbáljunk ki mindenféle varázslót, de azért gyakori, hogy bizony csak ki kellett volna nyújtani a kezünket, vagy kiemelni magunkat a sémáinkból, és máris bővülnének a lehetőségeink a megoldásra. Legalább reményt kaphatnánk, de még arról is lemondunk, csak azért, mert sok dologra kapásból és/vagy következetesen elutasítóan reagálunk. Holott gyakori, hogy éppen azért tűnik megoldhatatlannak a helyzetünk, mert csak a magunk módján próbálkoztunk, saját sémáinknak megfelelően. A megoldás pedig máshol van - kívül a komfortzónánkon.

De ahogy szintén a férjem szokta mondani: "sok embernek fontosabb, hogy igaza legyen, mint hogy boldog legyen". Nos, a te döntésed...

Forrás: Lélekolvasó Terápiás és Karrierműhely

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.