7 tipp gyerekneveléshez

Utólag könnyen vagyunk okosak... Igaz ez a gyereknevelésre is. Ha újrakezdhetné, mit csinálna másképp, és mit ugyanígy? Összegyűjtöttük a tapasztalt szülők tanácsait azok számára, akiknek még kicsi a gyermeke, vagy akik most várják a csemetéjüket. Igazán tanulságos!

1. Alvás minden körülmények között

A szülők - érthető módon - lábujjhegyen járnak, ha végre elalszik a gyermek, nehogy felébresszék. Nem csoda, hiszen melyik fáradt anyuka és apuka ne várná a percet, amikor végre elszundít a kicsi? "Valahogy alvás közben a legédesebbek, akkor tudok a legtöbbet gyönyörködi benne!" - nagyon sok szülő így nyilatkozik. Fontos tudni, hogy az alvási szokásokat elsősorban mi magunk alakítjuk ki a gyerekeknél. Aki a hangokhoz, zajokhoz szokik, az lehet, hogy rövidebb ideig nehezebben alszik el, vagy hamarabb felébred, de ezt szokja meg, ami hosszú távon mégis több alvást garantál nekünk. A legjobban alvó gyerekek végülis azokból lettek, akiket nem szoktattak hozzá a csendben és sötétben alváshoz, hanem rugalmasan, mindenféle változó körülmények között altatták őket.

2. Alternatív oktatás, több szabadság

Sajnos nagyon sok időt elvesz az iskola, a tanulás, gyakorlatilag a minőségi együtt tölthető időt a minimálisra csökkenti. Régen még ezt kiküszöbölendő nem voltak alternatív, képességfejlesztésre hangsúlyt helyező iskolák, manapság viszont elérhetőek ilyenek. Tény és való, hogy sajnos itt valamennyi tandíjat kell fizetni, noha ez sok helyen természetbeni segítséggel is ledolgozható. Nagyon szülő azt vallja, hogy ha most indítaná útnak gyermekét, akkor nem kényszerítené ennyi tanulásra, inkább a kreativitását fejlesztené, helyette pedig jobban élvezhetnék együtt a sulin kívüli időtartamokat.

3. Közös feladatellátás

Melyik gyerek örül, ha segítenie kell a házimunkában, ház körüli feladatokban? Nem sok ilyen van. Így hát a kényeztető típusú szülők hagyják, hogy a gyerekük szabadon tehessen, amit akar, és ne kelljen bevonódnia a háztartási teendőkbe. Csakhogy ez nem térül meg hosszú távon, egyszer ugyanis mindenkire várnak ezek a feladatok, és felnőttként nehezebb megtanulni őket. A gyakorlott szülők vallják: előnyös már pici korban, játékosan bevonni a kicsiket az otthoni tevékenységekbe, majd fokozatosan saját szerepköröket ruházni rájuk. Így már gyakorlottak, határozottabbak és magabiztosabbak lesznek. Bizony, nem csak a lánygyermekek... Sok leendő barátnő lesz hálás egy házias fiúért is.

4. Megfelelő mértékű önállóság

Széltől is óvott gyerekek, vajon jó-e nektek? Nem bizony. A szülői aggodalom és féltés teljesen természetes jelenség, de sajnos mit sem segít. Természetesen nem az egészséges elővigyázatosságról van szó, de a gyerek sokszor óvatosabb akkor, ha tudja: saját felelőssége vigyázni magára. Érdemes a pedagógusok tanácsát is kikérni, hogy mely életkorban milyen mértékű önállóságot javasolnak. Például a harmadikos gyermek már hazamehet önállóan, ha elérhető távolságban lakik. A régi időkben már az első osztálytól kezdve önállóan jártak iskolába a gyerekek, manapság viszont már a 7-8. osztályos csemetéket is autóval hozzák-viszik mindenhová, és nem tudnak egyedül közlekedni. Pedig többet teszünk értük, ha az életre tanítjuk őket és elsajátítják, hogyan kell tömegközlekedni, vagy mik a KRESZ szabályok. Felsős korban pedig már nyugodtan közlekedhet egyedül is. Sokan hivatkoznak az emberrablókra és hasonló rémtörténetekkel támasztják alá, hogy miért nem adnak nagyobb szabadságot a gyereküknek. Nem árt tudni, hogy éppenséggel a tapasztalatlan, naiv gyerekek az áldozatai ennek. A magabiztosabb, határozottabb személyiségű gyerekek nagyobb biztonságban vannak, ez pedig nevelés kérdése is, hogy tapasztal-e olyan élethelyzeteket a gyerkőc, ahol ezt ki tudja bontakoztatni, meg tudja tanulni.

5. Minden rendben

Reflexből hajlamosak vagyunk túldrámázni bizonyos élethelyzeteket, és úgy véljük, ezzel megértő szülővé válunk. Elesik a gyerek? Bántották? Nem az a megoldás, ha zokogva ölbe kapjuk, hiszen a mi energiánkat, reakciónkat veszi át ő is. A gyermek biztonságra vágyik, és még jobban megijed, ha a szülő kétségbeesését látja. A legjobb számára, ha odafigyelünk rá, megkérdezzük, mi történt, de igyekszünk nyugodtak és tárgyilagosak maradni bizonyos helyzetekben. Nem könnyű ezt kivitelezni, hiszen a szülői ösztönös reakció, hogy tűzön-vizen át óvjuk csemeténket. Mégis neki tegyünk jót, ha megtanulunk tárgyilagosan odafordulni és figyelni rájuk.

6. Megélni az érzelmeket

Mindez nem azt jelenti, hogy el kellene nyomnunk az érzéseinket... Sőt! Ne tanítsuk arra a fiúkat sem, hogy a "kemény srácok nem sírnak". Inkább hagyjuk, hogy sírja ki magát, ez egyébként jó módja a megkönnyebbülésnek már a gyerekek számára is. Az sem gond, ha ő lát minket sírni, vagy szomorúnak lenni. Ilyenkor legyünk nyíltak, és az életkorának megfelelően magyarázzuk el a történteket. Az érzelmek kinyilvánítását feléjük is tegyük meg minél többször, és ha valami bánt minket velük kapcsolatban, beszéljük meg minél nyíltabban, partnerként kezelve őket.

7. Tabuk nélkül

Sok embernek nem könnyű privát, például szexuális, vagy pénzügyi dolgokról beszélni a gyerekkel. Pedig ez nagyon fontos, így ha kell, dolgozzunk saját korlátaink lebontásán! A gyereknek sok kára van abból, ha egyszer leültetjük felvilágosítani, mint derült égből a villámcsapás. Számára az az előnyös, ha ezeket a kérdéseket könnyedén, egyértelműen kezeljük, és mindig választ kap a kérdéseire a maga szintjén. Ezzel nagyon sok gátlástól szabadíthatjuk meg, és persze magunkat is sok leendő problémától, ami a gyermeket illeti.