Menü

Engedjük el a káros gondolatokat!

A rohanó hétköznapok során gyakran nincs időnk magunkra gondolni, nemhogy másokra is odafigyeljünk. Környezetünkben azonban élnek emberek, akik például valamilyen betegség következtében nem tudnak dolgozni, de akár velünk is előfordulhat, hogy nem nagyon illünk bele a környezetünkbe, vagy a munkahelyünkön nincs társaságunk, esetleg még a tevékenység, amit végeznünk kell, sem köt le. Ilyenkor számos, haszontalanabbnál haszontalanabb gondolat férkőzik be a fejünkbe, amik lassan felemészthetnek minket. Gondoljunk bele egy ember helyzetébe, aki dolgozni képtelen, barátai nincsenek, így kénytelen az egész napját saját magával tölteni – beleértve a sötét gondolatait is. Előfordulhat az is, hogy munkanélkülivé válunk, és ebben a helyzetben bizony nem nehéz inkább a sötét oldalnak hinni, és az akkor könnyebbnek tűnő utat választva hagyni neki, hogy átvegye az irányítást. Fontos, hogy időben felismerjük a problémát, és tegyünk ellene!

Ha a családunk, baráti társaságunk egyik tagja kerül nehéz helyzetbe, legyünk annyit mellette, amennyit csak tudunk! Érdeklődjünk a hogylétük felől, kérdezzük meg őket, aznap mit tettek a cél elérése érdekében, de ne legyünk számonkérők! Ha nincs céljuk, segítsünk nekik a keresésben! Kezdjük apró célokkal, apró lépésekkel, amelyek apró sikerélményeket hoznak! Ha nem javul az állapotuk, a hozzáállásuk, a kedvük, érjük el, hogy szakemberhez forduljanak! Sokszor egy idegen előtt könnyebb feltárni a lélek sebeit.

Ha saját magunknak támadnak romboló gondolataink, először megpróbálhatunk önállóan kimászni a gödörből. Próbáljuk meg mindig lefoglalni magunkat valamivel! Főzzünk, találkozzunk a barátainkkal, olvassunk, és közben hessegessük el a negatív gondolatokat, ha támadnak! Fontos, hogy ne hagyjuk a gyötrő állapotnak, hogy eluralkodjon felettünk! Néha tudatosítsuk magunkban a pozitív hozzáállást! Próbáljunk meg hobbit találni. Nem baj, ha az elején nem élvezzük ezeket a tevékenységeket, el fog jönni az idő – észre sem fogjuk venni, olyan hamar -, amikor ráeszmélünk, hogy már nem vagyunk saját negatív gondolathálózatunk rabjai.

Miért szeretünk nevetni?

A kérdés kicsit értelmetlennek tűnhet elsőre. De érdemes utánagondolni miért is szeretünk annyira nevetni és hogy ez milyen hatást gyakorolhat a testi és lelki egészségünkre.

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

Sokakat megihletett már az oktatók, nevelők, tanárok kapcsolata diákjaikkal, a gondjaikra bízott fiatalokkal. Jobban kedvelni tanárainkat, mint amennyire ez a formális kapcsolat megengedi, sokak szerint természetes, mások szerint viszont megbotránkoztató. Vajon miért kerülnek mégis sokan ebbe a csapdába?

A bókolás lélektana

Talán manapság átalakult a bennünk élő kép a bókok jelentőségéről, de azért még mindig jól esik, ha kapunk. Bár már a pozitív visszacsatolás nemcsak verbálisan érkezhet felénk, mégis töretlen a sikere azoknak, akik egy-egy udvarias megnyilvánuláson keresztül fejezik ki pozitív véleményüket embertársukról.

Napjaink betegsége a társas magány

Sok pozitív oldala van a közösségi oldalaknak, de nagyon sok veszélyt is jelentenek, közvetlenül és közvetve is. Minél többet nyomkodod a mobilodat, minél többször kattintasz fel a facebookra, minél többször számolod meg az instagram lájkokat, annál inkább egyedül érzed magad.

Szoktad mondani: „köszönöm”?

Köszönetünket kifejezni egy nagyon udvarias gesztus, emellett a hála érzése, a köszönet kifejezése boldoggá is tesz bennünket, s a legújabb kutatások szerint egészségesebbek is leszünk tőle.