Állami gondozottakért futott a SPAR bevásárlókocsis maratonistája
- Dátum: 2015.10.26., 15:34
Nemcsak a 42 kilométeres távot, de a csapadékosra fordult időjárás viszontagságait is legyőzte Iváncsics Zsolt, a SPAR áruházvezető maratonistája a vasárnapi futófesztiválon. A 30. SPAR Budapest Maraton® kihívását ismét bevásárlókocsit tolva tette meg a „Magyar Forrest Gumpként” ismert sportember. Az utolsó közel két kilométer a legnehezebb, egyúttal a legmegindítóbb volt számára: három gyermeket tolt speciális kocsikban. Az akció elérte a célját: összefogásra szólított a nehéz sorsú gyermekekért.
Október 10-én és 11-én a futás ünnepét rendezték meg Budapesten. A Budapest Sportiroda (BSI) a SPAR névadó szponzorálásával most először rendezett kétnapos rendezvényt a mozogni vágyóknak. A nevezési rekord már napokkal az esemény előtt megdőlt: 26 200-an jelezték részvételüket. Idén a nemzetközi és a nemzeti nevezési csúcsot is megdöntötték a futók: a világ 80 országából és az ország 910 településéről érkeztek a futás szerelmesei. A kétnapos futófesztiválon végül mind eddigi rekordot megdöntve 27 860 futó állt rajthoz.
A „Magyar Forrest Gump” és a speciális igénybevételre tervezett bevásárlókocsi elmaradhatatlan résztvevője a SPAR Budapest Maratonnak®. Iváncsics Zsolt ezúttal 20-20 kilométeren keresztül tolt egy-egy gyermeket, akiknek már gyűjtött korábban. A 40. kilométertől egyszerre három összekapcsolt kocsival rótta a kilométereket: Merkl Renátával, Katona Miklós Patrikkal és Erdélyi Rolikával, aki az utolsó métereket már saját lábán, együtt tette meg a futóval és a Kossuth Lajos Gyermekotthon lakóival.
A SPAR színeiben induló Iváncsics Zsolt áruházvezető bevásárlókocsis futásával pártfogoltjainak, a Kossuth Lajos Gyermekotthon lakóinak gyűjtött. A SPAR sátránál több száz plüssjátékot tettek a kocsikba az adományozók. Az állami gondozott gyermekek, akik közül sokan a helyszínen éltették a népes mezőnyt, és persze Zsoltot, ismét egy meghatározó élménnyel lettek gazdagabbak, tudtuk meg Dóka Ritától, a gyermekotthon vezetőjétől.
A SPAR esélyegyenlőségi futamot is segített a rendezvényen, közösen a Fogyatékosok Országos Diáksport és Szabadidő Szövetségével (FODISZ). E futószámhoz több családnak speciális kocsit is biztosítottak az Új Generáció Egyesület támogatásával. Erwin Schmuck, a SPAR Magyarország ügyvezető igazgatója örömét fejezte ki, hogy az áruházlánc által támogatott szabadidő-sportrendezvény mindenki számára megadta a mozgás lehetőségét.
Forrás, fotó:
SPAR Kommunikáció
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?