Pihenés vagy munka: miért dolgozunk betegen?
- Dátum: 2015.10.07., 14:32
Lassan közeledik az évnek az az időszaka, amelyet nem csak a korai sötétedés, de a megfázás és az influenza is beárnyékolhat. Világviszonylatban nézve évente 2-3 alkalommal esünk át ilyen megbetegedéseken főként az őszi-téli szezonban, és átlagosan 5 napig tart a felépülés. Sokszor azonban nem pihenéssel, hanem munkával töltjük a gyógyulás napjait is, erősítette meg egy globális kutatás.
Amíg az a legtöbb szülő számára természetes, hogyha gyermekei megbetegszenek, akkor otthon kell maradniuk, addig magukról nem így gondolkodnak a felnőttek. Több mint 66 százalékuk akkor is bemegy dolgozni, ha észleli magán a megfázás jeleit, mutatott rá a Wick Pharma GmbH 2014-ben, 15 ország részvételével készített felmérése. Érdekes ellentmondás, hogy bár legtöbben betegen is munkába állunk, az viszont frusztrál minket, ha a kollégánk orrot fújva, tüsszögve ül mellettünk. A válaszadók több mint 60 százalékát zavarja a meghűlt munkatárs jelenléte, sőt a magyaroknál ez az arány 71 százalék volt. Világszinten egyébként gyakran nekik tulajdonítjuk, ha ledönt minket a lábunkról egy-egy kellemetlen kór: a 15 000 résztvevő közel 64 százaléka igennel válaszolt arra, hogy kollégájától kaphatta el a megfázást.
A kutatás adatai szerint egész évre kivetítve átlagosan 2-3 alkalommal összesen 5-5 napig vagyunk betegek, viszont ehhez képest a válaszadók 64 százaléka 4 vagy még annál is kevesebb napot töltött tavaly betegszabadságon. Felmerül a kérdés, miért dolgozunk betegen? Globális szinten az alábbi két választ jelölték meg fő okként a megkérdezettek: félnek, hogy kiesnek a munkából, illetve úgy vélik, hogy „kisebb” betegségek nem jelentenek okot az otthon maradásra. Ebben igencsak különböznek a magyarok válaszai a nagy átlagtól: mi ugyanis a munkáltatói nyomást, valamint a pénzügyi okokat jelöltük meg az első két helyen.
Annak érdekében, hogy a most következő szezonban elkerülhessük a megfázásos tüneteket, egészségesen élvezhessük családunk társaságát, és ne orrot fújva végezzük a munkánkat, érdemes időben elkezdeni a felkészülést. A globális felmérésből az is kiderült, hogy mindezt hogyan tesszük a legtöbben: vitaminokkal turbózzuk a szervezetünket (44%), jobban odafigyelünk az étkezésre (34%), gyakrabban mosunk kezet (34%), valamint beraktározunk vény nélkül kapható készítményekből (31%).
Forrás, fotó:
Redlemon.hu
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?