Menü

Túlgondozzuk a gyerekeket, vagy indokolt az óvatosság?

A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy törekedjenek-e a gyermek önállóságra nevelésére, vagy inkább segítsék őt, engedjék-e egyedül iskolába, szórakozni, vagy inkább óvó-féltő gondoskodással taxizzák mindenfelé. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálása.

Sokféle nézőpont létezik. A szülők egy tábora azt mondja, a manapság hallható rémhírek következményeképp nemigen merik engedni a gyerekeket egyedül kószálni. Gyermekrablások, pedofília, és sok más tarkítják a listát, amik miatt az anyukák és apukák inkább plusz terhet vállalnak, és szállítják a gyerekeket iskolába, különórára, barátokhoz. Azt mondják, félnek attól, hogy mi érheti útközben a gyerekeket. Az idősebbek pedig szomorúan konstatálják, hogy hiányoznak az utcáról a kedves hátizsákos, iskolába járó gyerekek. Van helyettük viszont teli parkoló az iskolaépület előtt…

A túlgondozás nézőpontját erősítik azok a gyermekpszichológiai nézőpontok is, amelyek azt vallják, hogy mindig álljunk a gyerek rendelkezésére, amikor neki arra szüksége van. Ne hagyjuk őt magára, segítsük, amiben csak tudjuk, és a befektetett energia később megtérül, hiszen így megtanulja: mindig számíthat a szüleire, és teljes mértékben biztonságban van.

Vekerdy Tamás, hazánk leghíresebb gyermekpszichológusa azt vallja: számíthasson ránk a gyerek, amikor az szükséges, viszont nagyon fontos, hogy önálló, egyedül is helyt állni képes gyermekeket neveljünk, így egy idő után engedjük egyedül iskolába, ha már eléri a megfelelő életkort.

Az a helyzet, hogy minden igyekezet ellenére nem tudjuk megóvni minden veszélytől a csemetéinket, és talán akkor van a legnagyobb biztonságban, ha önálló, életrevaló személyiség válik belőle. Ha pedig túlgondozzuk, akkor annak hosszú távon a magánélete látja majd kárát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjük el érte éjszaka az állomásra, ha éppen akkor érkezik haza az osztálykirándulásról. Mérlegeljünk helyzet szerint, de ha a hétköznapokban önállóságra neveljük, akkor egyben inkább az életre neveljük, minthogy veszélybe sodornánk.

A témakörben fontos kérdés még, hogy a szülőre igen nagy terhet ró a gyermekeink túlgondozása, ez pedig fáradt és túlstresszelt szülőket eredményez – mindez pedig egyáltalán nem kedvező a gyermeknek, ha szülője emiatt ingerült, nyúzott, vagy esetleg beteg lesz. Tény és való, hogy a fiaink-lányaink helyzete sem egyszerű: az iskolában egyre több a tanulnivaló, a házi feladat, a különóra, a szakkör. A szülők ezeket fontosnak tartják, hogy a gyerekek lépést tarthassanak társaikkal. Hiába azonban a sok különleges magánóra, ha a gyerek önállótlan… Inkább csökkentsük a terheinek a számát, és tanítsuk meg, hogy elkészítse magának a tízórait. Ez még bizonyosan nem jár semmilyen kockázattal. 

Fotó:
pixabay.com

A szeretethiány következményei

A gyerekkorban szerzett szeretethiánnyal mindannyian mást kezdünk. Van, aki folyamatosan tovább keresi, és addig meg nem áll, míg meg nem találja.

Amit sose mondj egy kamasznak

Az biztos, hogy nem egyszerű időszak egy szülő életében, amikor a gyereke kamaszkorba, vagy kiskamaszkorba lép. Az addig felhőtlen szülő-gyerek kapcsolat megbomlik. Mit kerüljünk el, mit ne mondjunk egy kamasznak?

Hogyan altassuk a babát

Friss szülőként rengeteg minden miatt aggódunk, de az egyik legelső és valószínűleg legnehezebb pontja a szülővé válásnak az altatás. Van, amikor szerencsések vagyunk és a baba jó alvó, de akkor sem árt odafigyelni néhány apróságra.

Énekelj a gyermekednek!

Az éneklő édesanya, vagy nagymama érzelmileg pozitívan hat a gyermekre, felkelti a figyelmét, kíváncsivá teszi, megnyugtatja, fejleszti, s még egy bensőségesebb kapcsolat is kialakul.

Ha koszos a gyerek…

Mindenki tudja, hogy bizonyos mennyiségű koszt meg kell ennie egy gyereknek, s nem tesz jót nekik, ha mindig csupa sterilek, tiszták és foltmentesek, a környezetük pedig hiperszuper, antibakteriális