Menü

Túlgondozzuk a gyerekeket, vagy indokolt az óvatosság?

A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy törekedjenek-e a gyermek önállóságra nevelésére, vagy inkább segítsék őt, engedjék-e egyedül iskolába, szórakozni, vagy inkább óvó-féltő gondoskodással taxizzák mindenfelé. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálása.

Sokféle nézőpont létezik. A szülők egy tábora azt mondja, a manapság hallható rémhírek következményeképp nemigen merik engedni a gyerekeket egyedül kószálni. Gyermekrablások, pedofília, és sok más tarkítják a listát, amik miatt az anyukák és apukák inkább plusz terhet vállalnak, és szállítják a gyerekeket iskolába, különórára, barátokhoz. Azt mondják, félnek attól, hogy mi érheti útközben a gyerekeket. Az idősebbek pedig szomorúan konstatálják, hogy hiányoznak az utcáról a kedves hátizsákos, iskolába járó gyerekek. Van helyettük viszont teli parkoló az iskolaépület előtt…

A túlgondozás nézőpontját erősítik azok a gyermekpszichológiai nézőpontok is, amelyek azt vallják, hogy mindig álljunk a gyerek rendelkezésére, amikor neki arra szüksége van. Ne hagyjuk őt magára, segítsük, amiben csak tudjuk, és a befektetett energia később megtérül, hiszen így megtanulja: mindig számíthat a szüleire, és teljes mértékben biztonságban van.

Vekerdy Tamás, hazánk leghíresebb gyermekpszichológusa azt vallja: számíthasson ránk a gyerek, amikor az szükséges, viszont nagyon fontos, hogy önálló, egyedül is helyt állni képes gyermekeket neveljünk, így egy idő után engedjük egyedül iskolába, ha már eléri a megfelelő életkort.

Az a helyzet, hogy minden igyekezet ellenére nem tudjuk megóvni minden veszélytől a csemetéinket, és talán akkor van a legnagyobb biztonságban, ha önálló, életrevaló személyiség válik belőle. Ha pedig túlgondozzuk, akkor annak hosszú távon a magánélete látja majd kárát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjük el érte éjszaka az állomásra, ha éppen akkor érkezik haza az osztálykirándulásról. Mérlegeljünk helyzet szerint, de ha a hétköznapokban önállóságra neveljük, akkor egyben inkább az életre neveljük, minthogy veszélybe sodornánk.

A témakörben fontos kérdés még, hogy a szülőre igen nagy terhet ró a gyermekeink túlgondozása, ez pedig fáradt és túlstresszelt szülőket eredményez – mindez pedig egyáltalán nem kedvező a gyermeknek, ha szülője emiatt ingerült, nyúzott, vagy esetleg beteg lesz. Tény és való, hogy a fiaink-lányaink helyzete sem egyszerű: az iskolában egyre több a tanulnivaló, a házi feladat, a különóra, a szakkör. A szülők ezeket fontosnak tartják, hogy a gyerekek lépést tarthassanak társaikkal. Hiába azonban a sok különleges magánóra, ha a gyerek önállótlan… Inkább csökkentsük a terheinek a számát, és tanítsuk meg, hogy elkészítse magának a tízórait. Ez még bizonyosan nem jár semmilyen kockázattal. 

Fotó:
pixabay.com

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.

10 illemszabály, amit a gyereknek is tudnia kell

Mire tanítsuk a gyermekünket kiskorától kezdve, mely illemszabályokat illik tudnia? Természetesen a legjobb tanítás, ha a gyerek látja tőlünk a helyes viselkedést, hiszen öntudatlanul leutánoz minket.

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.