Menü

Túlgondozzuk a gyerekeket, vagy indokolt az óvatosság?

A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy törekedjenek-e a gyermek önállóságra nevelésére, vagy inkább segítsék őt, engedjék-e egyedül iskolába, szórakozni, vagy inkább óvó-féltő gondoskodással taxizzák mindenfelé. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálása.

Sokféle nézőpont létezik. A szülők egy tábora azt mondja, a manapság hallható rémhírek következményeképp nemigen merik engedni a gyerekeket egyedül kószálni. Gyermekrablások, pedofília, és sok más tarkítják a listát, amik miatt az anyukák és apukák inkább plusz terhet vállalnak, és szállítják a gyerekeket iskolába, különórára, barátokhoz. Azt mondják, félnek attól, hogy mi érheti útközben a gyerekeket. Az idősebbek pedig szomorúan konstatálják, hogy hiányoznak az utcáról a kedves hátizsákos, iskolába járó gyerekek. Van helyettük viszont teli parkoló az iskolaépület előtt…

A túlgondozás nézőpontját erősítik azok a gyermekpszichológiai nézőpontok is, amelyek azt vallják, hogy mindig álljunk a gyerek rendelkezésére, amikor neki arra szüksége van. Ne hagyjuk őt magára, segítsük, amiben csak tudjuk, és a befektetett energia később megtérül, hiszen így megtanulja: mindig számíthat a szüleire, és teljes mértékben biztonságban van.

Vekerdy Tamás, hazánk leghíresebb gyermekpszichológusa azt vallja: számíthasson ránk a gyerek, amikor az szükséges, viszont nagyon fontos, hogy önálló, egyedül is helyt állni képes gyermekeket neveljünk, így egy idő után engedjük egyedül iskolába, ha már eléri a megfelelő életkort.

Az a helyzet, hogy minden igyekezet ellenére nem tudjuk megóvni minden veszélytől a csemetéinket, és talán akkor van a legnagyobb biztonságban, ha önálló, életrevaló személyiség válik belőle. Ha pedig túlgondozzuk, akkor annak hosszú távon a magánélete látja majd kárát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjük el érte éjszaka az állomásra, ha éppen akkor érkezik haza az osztálykirándulásról. Mérlegeljünk helyzet szerint, de ha a hétköznapokban önállóságra neveljük, akkor egyben inkább az életre neveljük, minthogy veszélybe sodornánk.

A témakörben fontos kérdés még, hogy a szülőre igen nagy terhet ró a gyermekeink túlgondozása, ez pedig fáradt és túlstresszelt szülőket eredményez – mindez pedig egyáltalán nem kedvező a gyermeknek, ha szülője emiatt ingerült, nyúzott, vagy esetleg beteg lesz. Tény és való, hogy a fiaink-lányaink helyzete sem egyszerű: az iskolában egyre több a tanulnivaló, a házi feladat, a különóra, a szakkör. A szülők ezeket fontosnak tartják, hogy a gyerekek lépést tarthassanak társaikkal. Hiába azonban a sok különleges magánóra, ha a gyerek önállótlan… Inkább csökkentsük a terheinek a számát, és tanítsuk meg, hogy elkészítse magának a tízórait. Ez még bizonyosan nem jár semmilyen kockázattal. 

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.