Hogyan kezeljük a babasírást?
A babák szinte egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, ez a túlélés záloga, hiszen így hívják fel figyelmünket arra, ha valamilyen szükségletük nincs kielégítve. De akinek gyereke van, pontosan tudja, hogy a babák látszólag ok nélkül is sírnak, sokszor vigasztalhatatlanul főleg az első időszakban.
Az első pár hónapban a babák idegrendszere nagyon fejletlen és viselkedésüket a létfenntartó reflexek vezérlik. Nem meglepő tehát, hogyha szülőként azt tapasztaljuk, hogy az újszülöttek reakciója, és viselkedése sokszor kiszámíthatatlannak tűnik. És nemcsak azért, mert nem ismerjük még eléggé kisbabánkat.
Ez oké, de mit tegyünk, ha minden próbálkozásunk ellenére kisbabánk nem hagyja abba a sírást, például akkor, amikor este letesszük a kiságyába aludni. Nos, létezik egy módszer, mely szerint hagyni kell babánkat sírni, így megtanulja, hogy… Mit tanul meg? Véleményem szerint azt, hogy hiába próbál az egyetlen eszközével jelezni a világ számára, hogy neki most nem jó, süket fülekre talál. Aztán lehet, hogy belefárad és elalszik, így azt gondolhatnánk elértük a célunkat, de attól még, hogy az idegileg kifáradt baba abbahagyta a sírást nem tettünk jót vele, az biztos.
Lehet, hogy babánk nem éhes, nem fáradt egyszerűen csak igényli testünk közelségét, akár napi 24 órában is. Az első időszakban ezt egyáltalán nem lehet tudatosnak tekinteni, és azzal, hogy megadjuk neki testünk közelségének biztonságát még korántsem „rontjuk el”. Azt is tapasztalhatjuk egy újszülött babánál, hogy akkor is tovább sír, ha már felvettük és ölünkben tartjuk őt. Ebből is látszik, hogy messze nem akaratlagos viselkedésről van szó, és ezekben a helyzetekben sem érdemes magára hagyni őt sírva a kiságyában.
Ahogy nőnek, fejlődnek a babák viselkedésük fokozatosan egyre tudatosabbá válik, megjelenik az akaratlagosság, mint a viselkedést vezérlő tényező. Később pedig valóban beszélhetünk hisztiről, amikor nem feltétlenül célszerű ugrani egyből gyerekünk „parancsára”. De a hiszti egyértelműen megkülönböztethető a sírástól, és egyéves kor alatt nem jó módszer magára hagyni egy krokodilkönnyeket hullajtó kisbabát.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.