Hogyan kezeljük a babasírást?
A babák szinte egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, ez a túlélés záloga, hiszen így hívják fel figyelmünket arra, ha valamilyen szükségletük nincs kielégítve. De akinek gyereke van, pontosan tudja, hogy a babák látszólag ok nélkül is sírnak, sokszor vigasztalhatatlanul főleg az első időszakban.
Az első pár hónapban a babák idegrendszere nagyon fejletlen és viselkedésüket a létfenntartó reflexek vezérlik. Nem meglepő tehát, hogyha szülőként azt tapasztaljuk, hogy az újszülöttek reakciója, és viselkedése sokszor kiszámíthatatlannak tűnik. És nemcsak azért, mert nem ismerjük még eléggé kisbabánkat.
Ez oké, de mit tegyünk, ha minden próbálkozásunk ellenére kisbabánk nem hagyja abba a sírást, például akkor, amikor este letesszük a kiságyába aludni. Nos, létezik egy módszer, mely szerint hagyni kell babánkat sírni, így megtanulja, hogy… Mit tanul meg? Véleményem szerint azt, hogy hiába próbál az egyetlen eszközével jelezni a világ számára, hogy neki most nem jó, süket fülekre talál. Aztán lehet, hogy belefárad és elalszik, így azt gondolhatnánk elértük a célunkat, de attól még, hogy az idegileg kifáradt baba abbahagyta a sírást nem tettünk jót vele, az biztos.
Lehet, hogy babánk nem éhes, nem fáradt egyszerűen csak igényli testünk közelségét, akár napi 24 órában is. Az első időszakban ezt egyáltalán nem lehet tudatosnak tekinteni, és azzal, hogy megadjuk neki testünk közelségének biztonságát még korántsem „rontjuk el”. Azt is tapasztalhatjuk egy újszülött babánál, hogy akkor is tovább sír, ha már felvettük és ölünkben tartjuk őt. Ebből is látszik, hogy messze nem akaratlagos viselkedésről van szó, és ezekben a helyzetekben sem érdemes magára hagyni őt sírva a kiságyában.
Ahogy nőnek, fejlődnek a babák viselkedésük fokozatosan egyre tudatosabbá válik, megjelenik az akaratlagosság, mint a viselkedést vezérlő tényező. Később pedig valóban beszélhetünk hisztiről, amikor nem feltétlenül célszerű ugrani egyből gyerekünk „parancsára”. De a hiszti egyértelműen megkülönböztethető a sírástól, és egyéves kor alatt nem jó módszer magára hagyni egy krokodilkönnyeket hullajtó kisbabát.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.