Hogyan kezeljük a babasírást?
A babák szinte egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, ez a túlélés záloga, hiszen így hívják fel figyelmünket arra, ha valamilyen szükségletük nincs kielégítve. De akinek gyereke van, pontosan tudja, hogy a babák látszólag ok nélkül is sírnak, sokszor vigasztalhatatlanul főleg az első időszakban.
Az első pár hónapban a babák idegrendszere nagyon fejletlen és viselkedésüket a létfenntartó reflexek vezérlik. Nem meglepő tehát, hogyha szülőként azt tapasztaljuk, hogy az újszülöttek reakciója, és viselkedése sokszor kiszámíthatatlannak tűnik. És nemcsak azért, mert nem ismerjük még eléggé kisbabánkat.
Ez oké, de mit tegyünk, ha minden próbálkozásunk ellenére kisbabánk nem hagyja abba a sírást, például akkor, amikor este letesszük a kiságyába aludni. Nos, létezik egy módszer, mely szerint hagyni kell babánkat sírni, így megtanulja, hogy… Mit tanul meg? Véleményem szerint azt, hogy hiába próbál az egyetlen eszközével jelezni a világ számára, hogy neki most nem jó, süket fülekre talál. Aztán lehet, hogy belefárad és elalszik, így azt gondolhatnánk elértük a célunkat, de attól még, hogy az idegileg kifáradt baba abbahagyta a sírást nem tettünk jót vele, az biztos.
Lehet, hogy babánk nem éhes, nem fáradt egyszerűen csak igényli testünk közelségét, akár napi 24 órában is. Az első időszakban ezt egyáltalán nem lehet tudatosnak tekinteni, és azzal, hogy megadjuk neki testünk közelségének biztonságát még korántsem „rontjuk el”. Azt is tapasztalhatjuk egy újszülött babánál, hogy akkor is tovább sír, ha már felvettük és ölünkben tartjuk őt. Ebből is látszik, hogy messze nem akaratlagos viselkedésről van szó, és ezekben a helyzetekben sem érdemes magára hagyni őt sírva a kiságyában.
Ahogy nőnek, fejlődnek a babák viselkedésük fokozatosan egyre tudatosabbá válik, megjelenik az akaratlagosság, mint a viselkedést vezérlő tényező. Később pedig valóban beszélhetünk hisztiről, amikor nem feltétlenül célszerű ugrani egyből gyerekünk „parancsára”. De a hiszti egyértelműen megkülönböztethető a sírástól, és egyéves kor alatt nem jó módszer magára hagyni egy krokodilkönnyeket hullajtó kisbabát.
Fotó:
pixabay.com
Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?
Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”
„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”
Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?
Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek
A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.
A család, mint biztos háttér
A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.
Túl gyors világ, túl gyors gyerekek – A korai érés jelensége
„Milyen nagy már!” „Kész férfi/nő” – halljuk gyakran a megállapítást ismerős/ismeretlenektől hétköznapi szituációkban. A mai fiatalság a viselkedésben és érdeklődésben is egyre korábban érnek, sokkal fejlettebbek is. Eltűnő gyerekkor: Miért nőnek fel túl gyorsan a mai fiatalok?