Miért vitázunk az örökségen?
- Dátum: 2015.01.19., 16:07
- családi konfliktusok, haláleset, örökösödési háborúk, örökség, temetés
Temetéseken illetve azt követően nem ritka jelenet, hogy a családtagok, örökösök egymásnak esnek, régi konfliktusok szabadulnak el örökösödési viták, perek formájában.
Ilyenkor nemcsak nagy vagyon esetén éleződhet ki a viszály az örökösök között, hanem gyakran kevésbé értékes használati tárgyakért is háború folyhat.
De hogy lehetséges az, hogy egy szerettünk, családtagunk elvesztése a legrosszabbat hozza ki belőlünk, és haraggal mérgezett családi környezet alakul ki a nyomában?
Az ilyen esetekben általában a haláleset, illetve a temetés nem oka a családi viszálynak, csupán újra aktivizál régen elnyomott, soha nem rendezett konfliktusokat. A ki nem mondott problémák és nézeteltérések gyakori rendezési módja a családtagok eltávolodása, a kapcsolat megszakítása. Ez lehet lelki elszakadás, mikor a rokonok egyszerűen nem állnak szóba egymással, de a családi konfliktusok akár fizikailag is messze elűzhetik a feleket egymástól.
Persze az örökségen való marakodás hátterében lehet egy eltorzult gyászreakció is, amikor az érzelmi veszteséget az örökség megszerzésével próbáljuk kompenzálni, tompítani. Ez azonban nem lehet a sikeres feldolgozás útja, hiszen csak további feszültségeket eredményez.
Visszatérve a lappangó családi konfliktusokhoz, melyek örökösödési viszályokban öltenek testet, gyakorta régi sérelmek kerülnek napvilágra ilyenkor. Ezek az esetek is azt bizonyítják, hogy a problémák elnyomása, illetve a kapcsolatok megszakítása nem oldja fel ezeket a feszültségeket, melyek lappangva továbbra is hatással vannak életünkre, és az első adandó alkalommal előtörnek. Tipikus ilyen elnyomott probléma lehet a testvérféltékenység, a családtagok közötti irigység. Mindig van valaki, aki úgy érzi ő kevesebb odafigyelést, törődést kapott, mely (vélt vagy valós) igazságtalanságot ideje rendezni. Az örökségért való küzdelem hátterében sok esetben valójában kárpótlási harc folyik a lelkekben.
A kapcsolat megszakítása tehát sok esetben csak elnyomja a problémákat, a megoldatlan konfliktusok pedig idővel nagyobb erővel követelnek szabad utat maguknak, mely folyamatnak „kiváló” megnyilvánulási terepe lehet az örökségért való küzdelem.
Fotó:
pixabay.com
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?