Olvassunk a gyermeknek!
A gyerekeknek való felolvasás nem csak időkitöltő program, hanem egy nagyon fontos és szükséges tevékenység. Sok mindent meghatározhat a későbbiekben.
Például azt, hogy viszonyul csemeténk később a könyvekhez, az olvasáshoz, illetve arra is hatással lehet, mekkora szókincse fejlődik ki.
Az olvasást már egészen pici korban elkezdhetjük. Persze a legtöbb szülő egy néhány hetes, vagy hónapos csecsemőnek általában nem vesz elő könyvet, csak beszél hozzá, ami nem baj. Sokat kell beszélni, azonban eljön az idő, amikor érdemes váltani. Fél éves kortól már simán lehet mesét, verset, történeteket olvasni. Hogy ez miért fontos?
Olvasáskor egy sor olyan szót használunk, amit hétköznapi nyelvünkben nem és minél több szóval ismerkedik meg a kicsi, annál nagyobb lesz a szókincse. Óriási különbségek alakulhatnak ki, nem is gondolnánk, de annak, akinek sokat olvasnak a szülei 5-6 éves korára legalább ötször-hatszor nagyobb lehet a szókincse, erősebb a nyelvi készsége, mint azoknak, akik nem kapják meg ezt a segítséget a fejlődéshez.
A betűkhöz, könyvekhez való viszonyulás szempontjából sem mindegy, hogy a szülő hogyan ismerteti meg gyermekével az olvasás világát.
Egyáltalán nem biztos, hogy gyerekünket egyből érdekelni fogja ez a világ. Ha először falakba ütközünk, érdemes olyan történetekkel próbálkozni, amelyek kiváltképp felkeltik kíváncsiságukat, de lehet verses, rímes, játékos mondókákkal is kezdeni. El kell fogadni, hogy a gyerek először biztosan nem lesz képes 10-15 percnél tovább odafigyelni, ezért meg kell tanulnunk értékesen kitölteni ezt az időt. Szótagolva, esetleg hangutánzó szavakat használva olvasnunk úgy, hogy a pici lássa a betűket, a képeket, megfoghassa a könyvet.
Fotó:
pixabay.com
A ballagás pillanatai
Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel
Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?
A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban
Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.