Menü

Kutya a vízben

Nyáron nem csak az embernek, hanem a kutyáknak is jól esik a hűsölés a vízben. Már annak a kutyának, aki szeret úszni. De vajon mitől függ, hogy a kutya vízkedvelővé válik-e, vagy sem? Elsősorban attól, hogy mihez szoktatjuk hozzá, vagy milyen élményeket szerez a fürdőzéssel kapcsolatosan. Sok esetben nem is tudunk róla, hogy az állatnak jó élményei kapcsolódnak-e a pancsoláshoz, főleg ha örökbefogadott ebről van szó. Sajnos sok kutya számunkra érthetetlen okból nem szeret úszni, de ezeknek is megvan a maga háttere, pl. ha kiskorában ráerőltették, vízbe dobták, vagy a kádban való fürdetésnél szerzett rossz élményeket a vízzel.

Magyarországon eleve nem könnyű megoldani, hogy a kedvencünk úszhasson, a jogszabályok ugyanis megtiltják, hogy a kutyákat vigyünk a strandok területére. Emiatt a legnagyobb tavainknál, a Balatonban és a Velencei tónál is nehezen megoldható a kutyás strandolás. Általában olyan helyekre vihetjük csak fürdeni a kutyát, ahol ember viszont nem strandolhat, nehéz tehát közös élményeket szerezni. Pedig kiválóan lemozgatja a kutyát az úszás, valamint a vízben való játék.

De vajon jogos-e a tiltás? Összességében azt mondhatjuk, hogy nem. A kutyával való fürdőzés, főleg nyílt vizeken nem terjeszt semmilyen fertőzést, nincs káros hatással az egészségünkre. Sokan attól tartanak, hogy az állatok a vízbe piszkítanak, és ez okoz egészségügyi problémákat, erről azonban szó sincs: érdekes módon a kutya nem vizel a vízbe. Akkor keletkezhet hátrány a kutyás strandolásból, ha az állattartó nem figyel eléggé a kedvencére. Ha nem szedi össze az ürülékét, az kellemetlenséget okozhat, ha pedig a homokozóba piszkít, az veszélyes lehet a gyerekekre nézve. De vajon biztosan a teljes tiltás a megoldás, nem pedig a szabályozás?

A kutyák és az emberek kulturált együttélése és szabadidő-eltöltése közös felelősség. Talán a társadalom sem rendelkezne ennyi sztereotípiával, ha mindenki az állatához igazodva alkalmazkodna a helyzetekhez: nyilvánvaló, hogy agresszív kutyát ne vigyünk nyilvános helyekre, és hogy fel kell szedni a kutyapiszkot. Sajnos Magyarországon még mindig hiányosak az állattartók ismeretei, de sajnos a motivációi is, a fentieket tekintve. Nehéz a közös időtöltés, mert sok parkba nem engednek kutyát (Budapesten több parkban még ember sem léphet a fűre, nemhogy kutya), és alig akad olyan üzlet, vagy szolgáltató, ahol szívesen látják a kedvenceinket. Elképzelhetetlen számunkra az olasz hangulat, ahol a közhiedelemmel ellentétben nem megeszik, hanem az ember természetes társaként kezelik a kutyákat, és még az élelmiszerboltba is bemehetnek a gazdival.

A magyar kutyás társadalom azonban leleményes: felkutatja azokat a fürdőhelyeket, ahol a jogszabály ellenében hallgatólagosan elfogadják a kutyákat. Találunk ilyen helyeket a Balatonon is, a jogszabály pedig csak bizonyos körzetben való tartózkodást tiltja. Ha megfelelő távolságra evezünk kedvencünkkel a tóban, akkor már szabad a fürdőzés. Igazán kár, hogy csónakot kell venni, vagy bérelni ahhoz, hogy kedvencünkkel közösen hűsölhessünk. Talán a kutyás strandok lehetősége lenne a kellemes megoldás mindenki számára, de ezt egyelőre a jogszabályi környezet nem teszi lehetővé.

Fotó:
pixabay.com

A dackorszak kritikus szakaszai

A gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata az énkép kialakítása, az én-tudat megjelenése. Újszülöttként a gyermek teljes szimbiózisban él az anyjával/ gondozójával, függ tőle, a világot rajta keresztül érzékeli.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

Nepotizmus, nepo babyk

Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.

Unatkozik a gyerek

"Anya/Apa unatkozom!" - egy olyan mondat, amit szülőként gyakran hallunk. Azonban pszichológusok szerint nem is akkora baj, ha a gyermek unatkozik időnként. Többek között azok miatt az okok miatt sem, amelyről mai cikkünkben lesz szó.