Romantika, mint függőség
Függőség sokféle formában létezik, de vannak közös jellemzői. Minden függőség kikapcsolja a belső információs rendszert, tehát egyfajta kontrollvesztéssel jár. Torzítja a valóságot, erősíti az egocentrizmust, mindez nagyon káros az egyén és környezete számára is.
A folyamatfüggőségek hátterében az áll, hogy a tudatalattink „védelmezi” az elsődlegest, és e helyett tudatunk olyan „elfogadhatót” keres, mely látszólag irányítható, kezelhető. A romantikafüggőség is idetartozik. A romantikus gondolatok és események veszik át az uralmat, jelentik a beteljesülést, a kapcsolat és a másik ember személye lényegtelenné, másodlagossá válik.
A romantikafüggő személy a fantázia világában él, az általa megálmodott színdarab kelt jó érzést benne, a másik ember és egy kapcsolat ebben a történetben csak díszlet, eszköz. A hangsúly ilyen esetben a formán van, ehhez kapcsolódik maga a függőség.
A romantikafüggőségre jellemző a túlzott jövőorientáltság, vagyis a függőségben szenvedő személy nem tud önmagával azonosulni, mindig egy másfajta szerepben (romantikus jelzőkkel felaggatott) látja önmagát. Felértékelődik a külső megjelenés szerepe, és előtérbe kerül egy ideális társ, és egy ideális kapcsolat meséje, míg a tartalom, a valós érzelmek a háttérbe szorulnak.
A probléma gyökere hogy a romantikafüggő személy a látszatvilághoz ragaszkodik, mert a valóditól fél. Legnagyobb veszélye, az érzelmi kiüresedés és a felszínessé válás. A környezetből jövő ingerek automatikusan félreértelmeződnek, hiszen „bele kell illeszteni őket egy romantikus mesébe”. Így aztán a legfelszínesebb kapcsolatok is kiszínesednek, és egy kedvesebb szó is romantikus vallomásnak, ígéretnek minősül.
Ez a függőség is nagyon megnehezítheti, hogy valóban megismerjünk másokat, és tartósabb, mélyebb kapcsolatot tudjunk kialakítani. A folyamat észrevétlenül tud átcsapni egy rendkívül destruktív irányba, melynek eredményeképpen az egyén egyre hatalmaskodóbbá, őszintétlenebbé válik, miközben teljesen elmagányosodik.
Fotó:
pixabay.com
Tudnivalók az önbeteljesítő jóslatról
Önbeteljesítő jóslat az az előrejelzés, vagy hiedelem, amely akkor is valóra válik, ha eredetileg nem volt alapja vagy indoka, mert az, hogy valaki hisz benne vagy cselekszik ennek megfelelően, hozzájárul ahhoz, hogy a jóslat valósággá váljon. Gyakran előfordul például a pénzügyi vagy társadalmi helyzetekben, ahol a várakozások befolyásolják a viselkedést, és ezáltal alakítják a tényleges eredményt.
Az elmúlt időszak új mentális megbetegedései
Az ember történelme során mindig foglalkoztak a mentális egészséggel, a lélek állapotával, és ez a figyelem folyamatosan fejlődött az évszázadok során. Bár az ősi kultúrák már próbálták megérteni és kezelni a pszichés zavarokat, a modern tudományos megközelítés csak az elmúlt néhány évben hozott új felfedezéseket, pontosításokat és definíciókat bizonyos mentális betegségekkel kapcsolatban.
Fokozatosság a siker kulcsa
Kisütött a nap, jobb az idő és a legtöbb embernek megjön a kedve ahhoz, hogy sportoljon, esetleg visszatérjen az edzéshez, amit magára hagyott a téli időszak során. Sokaknak a motiváció erre az, hogy a nyári szezonra jól nézzenek ki, azonban még ilyen esetekben is fontos a mértékletesség.
A helyes kommunikàció egy pàrkapcsolatban
A kapcsolati kommunikáció minősége valóban döntő szerepet játszik a párkapcsolatok elégedettségében és tartósságában. Az érzelmeink, szükségleteink és vágyaink kifejezése lehetővé teszi, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki partnerünkkel. A hatékony kommunikáció nemcsak a verbális megnyilvánulásokat foglalja magában, hanem a nonverbális jeleket és a hallgatás képességét is.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban
A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.