Tanulható adakozás
- Dátum: 2014.01.13., 15:06
- adakozás, adomány, haszon, segítségnyújtás
Bár a karácsonyi időszak után az adakozási kedv lecsökken, mégis alapvetően világszerte egyre „divatosabb” az adományozás.
Kutatások is igazolják, hogy velünk született hajlam az adományozás, már egészen kiskorban megfigyelhető a saját javakról való lemondás mások érdekében. Persze ez az önkéntesség összességében kifizetődő mind az ember mind az emberiség számára, nem hiába maradt fenn az evolúció során.
Az adakozás mögött kettős haszon áll: egyrészről fizikai értelemben jóérzést vált ki (jutalomközpont aktivizálódása), másrészről pedig hosszútávon (a támogatott ügyből származó) kedvező társadalmi hatásokat is élvezhetjük.
Az is érdekes, hogy az adakozás velünk született hajlam, de nem automatikusan érvényesül. Meg kell tanulnunk ezt is, minél többször adakozunk, annál inkább elköteleződünk az ilyen típusú önzetlen cselekedetek irányába. (Tulajdonképpen ilyenkor azt tanuljuk meg, hogy jóérzés adakozni, mivel minden egyes alkalommal aktivizálódik a jutalomközpont az agyunkban, és ez határozottan kellemes érzetet vált ki.
Az sem mindegy azonban, hogy kinek a javára adakozunk. Az evolúció során értelemszerűen az önzetlenség többnyire csak a saját csoporttagok (ismerősök) irányába nyilvánultak meg. Ma viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az adakozási hajlam távoli, idegen országok irányába is aktivizálódik. A segítésre való hajlam fontos tényezője a személyesség, közvetlen ismeretség, de az internet és a közösségi média korában az együttérzés, empátia idegen kultúrák irányába is könnyedén kiváltható, a személyes találkozás hiánya áthidalható.
Fotó:
pixabay.com
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?