Tanulható adakozás
- Dátum: 2014.01.13., 15:06
- adakozás, adomány, haszon, segítségnyújtás
Bár a karácsonyi időszak után az adakozási kedv lecsökken, mégis alapvetően világszerte egyre „divatosabb” az adományozás.
Kutatások is igazolják, hogy velünk született hajlam az adományozás, már egészen kiskorban megfigyelhető a saját javakról való lemondás mások érdekében. Persze ez az önkéntesség összességében kifizetődő mind az ember mind az emberiség számára, nem hiába maradt fenn az evolúció során.
Az adakozás mögött kettős haszon áll: egyrészről fizikai értelemben jóérzést vált ki (jutalomközpont aktivizálódása), másrészről pedig hosszútávon (a támogatott ügyből származó) kedvező társadalmi hatásokat is élvezhetjük.
Az is érdekes, hogy az adakozás velünk született hajlam, de nem automatikusan érvényesül. Meg kell tanulnunk ezt is, minél többször adakozunk, annál inkább elköteleződünk az ilyen típusú önzetlen cselekedetek irányába. (Tulajdonképpen ilyenkor azt tanuljuk meg, hogy jóérzés adakozni, mivel minden egyes alkalommal aktivizálódik a jutalomközpont az agyunkban, és ez határozottan kellemes érzetet vált ki.
Az sem mindegy azonban, hogy kinek a javára adakozunk. Az evolúció során értelemszerűen az önzetlenség többnyire csak a saját csoporttagok (ismerősök) irányába nyilvánultak meg. Ma viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az adakozási hajlam távoli, idegen országok irányába is aktivizálódik. A segítésre való hajlam fontos tényezője a személyesség, közvetlen ismeretség, de az internet és a közösségi média korában az együttérzés, empátia idegen kultúrák irányába is könnyedén kiváltható, a személyes találkozás hiánya áthidalható.
Fotó:
pixabay.com
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?
A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.