Apanapló 2. rész: A fiú-lány mizéria, azaz először mondj nemet, aztán nevet

Gyorsan telnek a hetek a 12. után: nő a bébi, dagad a pocak, a ruhatár kezd kifogyni, ahogyan a hűtőszekrény is. Felgyorsulnak az események, amelyek közül a legfontosabb az, hogy megtudhatod gyermeked nemét.

Bizony, nálunk is hamar eljött a szülés előtti talán legnagyobb nap. Mire felocsúdtunk, már újra ott voltunk a kórházi vizsgálóban szorosan rákapcsolódva az ultrahangra. Ő hassal, én arccal, diszkréten a doki tarkójába lihegve. Szemünk a képernyőn, kezünk a ravaszon, lánynév betárazva. Naná, hogy fiú!:)

Nem csalódtunk, hiszen már régen kimondtuk, hogy természetesen mindenféle nemű, minket érkezésével megtisztelő gyereknépségnek nagyon fogunk örülni, de azért kicsit fura volt. Gazdára vár(t) egy csodaszép lánynév, amely miatt többször került szóba az, hogy kislányunk lesz, mint az, hogy fiúnk. Az apaember ilyenkor óhatatlanul is beleképzeli magát, ahogyan lánya majd egyetlen pillarebegtetésével, orcán kecsesen végiggördülő dagadt könnycseppével úgy az ujja köré csavarja, hogy azt sem tudja, hogy a tudatos nevelést eszik-e, vagy isszák, és olyan tempóban kezd száguldani a genetika által kijelölt úton, mint az autópályán.

Át kellett állítani ezeket a képeket, de ez egyáltalán nem jelentett nehézséget, hiszen a másik vonal is számos speciális élménnyel kecsegtet. Hogy mást ne mondjak, már méregetem a közeli labdarúgó utánpótlásklubokat, a többi választható sportot, zenét, óvodát, iskolát, speciális elfoglaltságokat, idegennyelveket. Előreszaladtam? Dehogy, egyetemet még nem is néztem...

Tudom, most még csak mínusz négy hónapos, aztán itt van ez az újszülött rész, de majd együtt rúgjuk a bőrt, isszuk a sört és nézzük a nőket. Én persze csak azért, hogy biztos legyek benne, jól választ... Lehet, hogy ezeket nem akarja majd velem csinálni, elfogadom, igyekszem, hogy megfelelő képet mutassak, mindig ott legyek, ha szükség van rám. És azért is, hogy szüksége legyen rám. Már most látom, nem lesz ez könnyű kötéltánc.

Na, most, hogy felvázoltam a következő 20-30 év apa-fiú teendőit, ideje egy kicsit közelebbi problémákkal foglalkozni! Írásom első részéből kitalálható, hogy a csodaszép lánynév emlegetése azt jelenti, hogy fiú nincs. Helyes a feltételezés. Mindketten bedobtunk néhány ötletet, amit aztán forrongó közös katlanunk gyorsan ki is vetett magából. Az én aduászom a Zeusz volt, amely kétségkívül egy isteni keresztnév. Én nem gondoltam komolyan, ő nem nevetett rajta. Jelenleg holtponton vagyunk ez ügyben, azonban egyáltalán nem kapkodunk. Szépen kiürítjük a fejünkből a saját, illetve rokoni, baráti, szomszédi, munkahelyi kútfőből eredő több, mint ötven nevet azért, hogy sajátságos keresztelő meditációnk segítségével egy, A Kiválasztott szépen felússzon tudatunk felszínére. Na jó van egy másik módszerünk is, de erről majd később:)

Fotó:
pixabay.com