WC-kefétől az LCD-tévéig mindent visznek a nyaralók
- Dátum: 2013.08.05., 18:57
10 magyar szállásadóból 9-nél fordult már meg olyan vendég, aki nem csak a saját tárgyait csomagolta be elutazáskor a Szallas.hu kutatása szerint. A leggyakrabban a törölközőkből és a konyhai eszközökből hiányzik, de a beépített tűzhelytől a 250 kilogrammos bazalttömbig sok mindennek lába kélt már a magyar szálláshelyekről.
A magyar szállásadók mindössze 10 százaléka mondta azt a Szallas.hu felmérésében, hogy a szobákból, apartmanokból nem hiányzik időnként egy-egy berendezési tárgy. Igaz, a foglalások nagy részénél nincs ilyen probléma, de minden harmadik szállásadó szobánként több mint 5000 forintos lopáskárt könyvelhetett el a tavalyi évben, sőt, 6 százalékuknál ez az összeg a 20 000 forintot is meghaladta.
Leggyakrabban a szálláshoz tartozó textíliák, például a törölközők és az ágyneműk tűnnek el, ezt követik a konyhai felszerelések és a kisebb-nagyobb elektromos eszközök, például a távirányítók. „A szállásadók ugyan nagyrészt azt feltételezik, hogy nem szándékosan viszik el a hiányzó tárgyakat, de vannak egyértelmű helyzetek is. A szoba összes energiatakarékos izzóját biztosan nem véletlenül teszi el valaki” – tette hozzá Varga Zoltán, a Szallas.hu ügyvezetője.
A pofátlanságnak nincs határa?
Volt olyan apartman, amiből egy vendég az összes beépített háztartási gépet, például a tűzhelyet is kiszerelte, de az értékesebb műszaki cikkek közül az LCD-tévéket viszik el leggyakrabban. „Egy szállásadótól a vendégek kértek egy nagy dobozt, mondván, elromlott a bőröndjük, végül ebben vitték el a tévét. Más véletlenül látta meg, hogy lepedőkből font kötélen eregetik le az értékeket az emeleti szobából, vagy hogy a kerti bútorokat pakolják a minibuszba” – mondta Varga Zoltán.
A kutatásban résztvevőktől elvitt legértékesebb tárgyak között volt autó, gokart, 500 000 forintot érő éremgyűjtemény, 4-5 mázsa tüzelő, festmény és régi könyvek több százezer forint értékben (köztük Kaffka Margit dedikált kötete). Falusi vendégházak kertjéből többször tűnt el minden termés, de egy 250 kilogrammos, díszként szolgáló bazalttömbnek is lába kelt. „Nagyon sok szállásadó mondta, hogy meglepően kicsinyesek is tudnak lenni a nyaralók: többen beletuszkolják a bőröndbe a 10 darabos WC-papír csomagot, más pedig a használt WC-kefét is képes elvinni” – ismertette az eredményeket a portál ügyvezetője.
Forrás:
SAKKOM Interaktív
Fotó:
pixabay.com
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?