A baba első hónapja

Újszülött kisbabánk látszólag igen kiszolgáltatott, azonban már az első pillanattól kezdve rendelkezik egy sor olyan reflexxel, amely hozzásegíti az életben maradáshoz. Lássuk, mire számíthatunk az első hónapban a gyermekünktől.

Az újszülött babánkkal az egyik első közvetlen találkozás az, amikor a világra jövetel után a mellkasunkra helyezik, majd aztán a mellünkre teszik. A legtöbb bébinél ilyenkor azonnal beindul a szopóreflex és mohón inni próbál. A szájába kerülő pár csepp tejet lenyeli, ezt is ösztönösen teszi, vagy a félrenyelt kortyot kiköhögi.

Több olyan kísérletet is végeztek már, hogy az újszülöttet egyszerűen az édesanyja hasára helyezték, s a kicsi hihetetlen erővel valahogy felkapaszkodik, odaküzdi magát az életet jelentő cicihez és szopni kezd. Olyan ügyesen és szorosan tud kapaszkodni, hogy akár a saját súlyát is képes megtartani, pedig még csak néhány pillanattal korábban jött a világra.

A baba szaglása ilyenkor már kitűnően működik, megismeri az anyja tejének illatát is, sőt felismeri az anyukája hangját is. Szívesen néz az édesanya szemébe is, bár egyelőre csak 25 centiméterre lát.

Veleszületett, ösztönös cselekvés az is, amikor azt látjuk, kézzel-lábbal kapálódzik. Láthatjuk, hogy a legtöbb baba háton alszik, a kis karjait a feje mellé helyezve, kezecskéit ökölbe szorítja. A lábacskáit is behajlítva tartja. Ezt hívja a szaknyelv a végtagok hajlított tartásának, ami a későbbiekben már nem lesz jellemző, szép lassan mindene kiegyenesedik.

Az első hetekben nem sokat van ébren, két-három óránként szopizik, de akad, akit igényt szerint etetnek. Ezt mindenki maga döntheti el, hogy miként táplálja gyermekét. Ebben az időszakban nagyjából 16-18 óra alvásra van szükségük a babáknak, mert így képesek a leggyorsabban fejlődni. Próbáljunk kialakítani a kicsink számára egy napi ritmust, hogy mindig legyen neki igazodási pont, s meg tudja különböztetni az éjszakát a nappaloktól. Figyeljünk rá oda. Igyekezzünk gyorsan megtanulni, mit is jelentenek a különböző hangok, amit kiad. A szülők többsége pár nap alatt képes megkülönböztetni, miként sír a babája, ha éhes, ha fáradt, vagy, ha fáj a pocakja.

Fontos számára a testi közelség, az állandó testi kontaktus. Néhány baba ezért szívesen szopizik órák hosszat is. Így legalább az anya közvetlen közelében lehet és érezheti az illatát, a bőre tapintását. Ne féljünk ezektől a pillanatoktól, nem fogjuk ezzel elkényeztetni a kicsit, hiszen ezek a percek, órák nem jönnek vissza soha többé.

A hosszú ideig tartó szopizástól sem kell tartani, mert ahogy nő a csemete, egyre több dolog érdekli, egyre gyorsabban eszik majd és nem lesz ideje szuszókálni anya kezében. Bátran énekeljünk, beszéljünk hozzá, ezzel segítve az érzelmi, lelki fejlődését.

Ha sír, soha ne hagyjuk magára, azonnal vegyük fel, nyugtassuk meg. Csak így válhat kiegyensúlyozottá, s kapcsolatunk is így lesz tökéletes vele.

Fotó:
sxc.hu