Ünnepi nagyhét

A húsvét a negyven napos nagyböjt végét jelzi. Régen az emberek ebben az időszakban egyáltalán nem ettek húst, főleg kenyeret és száraz növényi étkekkel táplálkoztak. Mára igencsak lerövidült a böjti időszak, hiszen általában csak nagypénteken hagyják el a húst az étrendjükből a hívők.

A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, s egészen nagyszombatig némák is maradnak. A közismert mondás szerint a „Harangok Rómába mennek”. A néphagyomány szerint ekkor kerepléssel hívták misére az embereket. Ez a munka általában a gyerekeknek jutott, akik a kereplőikkel nagy ricsajt csapva jeleztek. A nagycsütörtököt sok helyütt zöldcsütörtöknek is nevezték, mert ezen a napon spenót, sóska, medvehagyma, csalán került az asztalra, hogy jó termés legyen.

A nagypéntek tehát manapság húsmentes nap. Korábban kenyeret sem sütöttek ezen a napon, sőt tüzet sem szítottak. Leggyakrabban tejeskávét, túrós metéltet, tojáslevest, mákostésztát, bablevest fogyasztottak. Számos népszokás fűződik ehhez a naphoz, sok helyütt a tisztálkodás, megtisztulás, termékenység napja ez. A nagypénteki víznek gyógyító, regeneráló, szépítő hatást tulajdonítottak. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert, amelynek célja ugyancsak az állatok egészségének megőrzése volt.

Ma is sokan tartják a húsvéti nagytakarítás szokását, amire általában nagyszombaton kerítenek sort. Nem ritka, hogy ilyenkor meszelnek, festenek.  Sokfelé ismerték azt a nagyszombati házasságjósló szokást is, amely szerint az eladó sorban lévő leány megmosakszik, de nem törölközik meg, hanem a törölközőt a párnája alá teszi és az lesz a férje, aki álmában letörli az arcát.A húsvét vasárnaphoz ma is sokszínű és sokféle hagyomány kapcsolódik. Ilyenkor jellegzetes ételeket esznek az emberek: húsvéti sonkát, főtt tojást, kalácsot, esetleg bárányt és ezeket meg is szentelik. Egyes helyeken ilyenkor nem főztek, nem söpörtek, nem hajtották ki az állatokat, sőt mosni és varrni sem volt szabad.

A húsvét hétfő, vagy öntöző hétfő a locsolás napja. Régen akár erőszakkal is kivonszolták a lányokat, asszonyokat a kúthoz, vályúhoz és vödörszám hozták rájuk a vizet, de ma már csak kölnivel, esetleg parfümmel hintik nyakon a leányokat. A víz persze itt is a termékenység, a tisztaság jelképe. Fontos még, hogy a locsolásért hímes, hímzett, piros tojás a jutalom, így volt ez régen is és most is. A tojás is ősi termékenység jelkép, az egyházban a feltámadást szimbolizálja. Korábban hagymahéjjal festették a tojásokat, de nyerhettek más színt is, például a vadalma héjából sárgát, bürökből zöldet, a lencse levéből pedig kéket. A tojásdíszítés, hímzés módja pedig a karcolás és a viaszrajzolás.

A húsvéti nyúl eljövetele újabb keletű szokás, feltehetően német nyelvterületen terjedt el először, s onnan gyűrűzött szét Európában, majd az egész világon. Érdekesség, hogy a gyerekek húsvéti ajándékozása csak az 1920-30-as években terjedt el, akkor tojt a nyuszi piros tojást, csokit a fészekbe.

Fotó:
sxc.hu