Életmód: Nem marad következmények nélkül…
- Dátum: 2013.02.24., 10:22
A XXI. században folytatott rossz életvitel – mozgásszegény életmód, egészségtelen táplálkozás, káros szenvedélyek – felér egy saját magunk ellen, gondatlanságból elkövetett emberöléssel.
A cselekmény akkor gondatlan, ha az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy azért nem látja előre magatartásának lehetséges körülményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta-olvashatjuk a könyvtár polcáról lekapott jogi szótár definícióját a gondatlanság címszó alatt.
Természetesen a „gondatlanság” szó inkább a tárgyalótermek szókincsére hagyható, mintsem az egészség megőrzését hirdető reklámtáblák valamelyikére. Azonban furcsa párhuzamot vonhatunk eme jogi rendszerből kiragadott fogalom és az egészség, az egészséges életmód között. Tényként kezeljük, tudomásul vesszük a tényt, miszerint az egészségtelen életmód káros, megrövidíti életünket, csökkenti teljesítőképességünket életünk valamennyi területén, emellett leendő gyermekünk életét is kockára tesszük gondatlanságunk miatt.
A mellékhatások ismeretében mégis legyintünk. Nem, velünk ez nem történhet meg! Valaki mással! Pedig napi 20-30 perc mozgás nem sok. Vagy talán mégis? Rohanó világunk mindannyiunk póráza. A mozgás, az étkezés nem fér bele a munka, család, barátok mellett. Pedig fontos lenne. Egyik helyről a másikra, egyik buszról a következőre, kocsiból ki, kocsiba be. Sétálni sem nagyon van időnk, nem, hogy sportolni! A káros szenvedélyekkel még nem is foglalkoztunk: kávé, cigaretta, alkohol, drogok. Súlyos egészségkárosító hatásuk mellett, fáradékonnyá, teljesítőképességünk határai alá taszítanak minket, büszke embereket. Prevenció? Pénzkidobás. Marketing. Biznisz. A rossz reklám is reklám, nem?
Márpedig a megelőzés célja a hátrányok domborítása, tehát rossz színben való feltüntetés, tehát rossz…reklám. Az emberek többségét még a brutális prevenciók sem „hatják” meg. Könnyelműen bíznak a következmények elmaradásában. Mint mindig. Hogy miért? Mert emberek. A sportnak, rendszeres egészséges táplálkozásnak meghatározó részének kellene lenniük életünknek. Anélkül nem megy.
Bezzeg, ha törvények szankcionálnák az egészséges magatartásra, életmódra való törekvést! Milyen kár, hogy a jog hatalmas keze nem ér el idáig…
Írta: Bogdán Ákos
Fotó: sxc.hu
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?