Visszatérnek a 60-as, 70-es évekhez
- Dátum: 2013.02.06., 22:46
Visszatért a bokacsizma, és ismét hódítanak a Hamupipőke topánok. Februári cipő, csizma- és táskamustra.
Ami a cipőket illeti, Sellei Gabi, állandó szakértőnk, divattervező elmondta, háttérbe szorul az úgynevezett vintage stílus (viseletes), amely sokkal elegánsabb összképet mutat: különösen a fekete cipők esetében a bőr fényesre vált. A feketét sokszor arannyal kombinálják, de utóbbi előfordulhat a talp díszítéseként, fűzésként, vagy cipzár formájában.
Ismét feltűntek a vékony pántokkal díszített, visszafogott színű, hegyes orrú Hamipipőke-topánok.
- Az idei divat szerint hangsúlyos szerephez jut a lábbelik orra, amelyen gyakran feltűnő díszítés található., vagy olyan orrmegoldásokkal találkozunk, hogy fémmel vonják be a cipők elejét. A csizmák magas szárúak, teljesen egyenes fazonúak, visszatérnek a 60-as években használt vastag sarkak - magyarázta a szakértő.
Az idén az éksarkak is igen változatos képet mutatnak, gyakran túlzások, stílus törések fedezhetők fel rajtuk.
Visszatért a bokacsizma, ami anyagában rendkívül változatos, színeiben pedig a 70-es éveket idézi.
Szerephez jutnak a fémes felületek, de nemcsak az elegáns fazonú, hanem a sportos cipőkön is. Kényelmes és rugalmas betétek díszítik a bebújos, lapos talpú cipőket, melyek kerek, vagy hegyes orral is készülhetnek.
Ami a táskákat illeti a legtöbb fazon egyenes és szögletes, letisztult, finom részletekkel. A bőr hol hüllőmintával, hol fényes cipzárral látható. Az örökzöldnek számító darabok rövid fogantyúval, áthajló pánttal készülnek.
Bizonyos táskák a némafilmsztárok világát (a 20-as éveket) idézik. Ezen modellek aranyozott részletekkel, régimódi zárakkal készülnek.
A natúr szín utat tört magának: néha közelít a középbarna, illetve a konyak árnyalatokhoz.
Tartja magát a bevásárlótáska fazon is, amely hosszúkás, zár nélküli és béleletlen kivitelben is kapható.
Jó szolgálatot tesznek a hétköznapokon a vállon átvethető táskák, amik épp akkorák, hogy a legfontosabb személyes dolgaink elférjenek bennük. A 70-es éveket idéző darabok kidolgozottsága és színe hasonló az akkori tapéták mintájához.
Hódít az iskolatáska fazon is - ezek igen magas és széles darabok.
Jellemző még, hogy rövid fogantyút kaptak a nagyméretű táskák.
Sellei Gabi azt tanácsolta, a magasságunkhoz válasszunk megfelelő táskaméretet. Az alacsony nők kerüljék a nagyobb darabokat, míg a magas hölgyek a kisebb fazonúakat.
Fotó: mytheresa.com
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?