Táplálkozási mítoszok
- Dátum: 2013.01.25., 16:50
- Németh Attila
Aranyszabály: hízni az fog, aki a nap folyamán többet eszik, mint amennyi energiára a szervezetének szüksége van. Na de mikor, mit és mennyit együnk?
A régi népi bölcsesség is, miszerint „Reggelizz mint egy császár, ebédelj mint egy király, vacsorázz mint egy koldus” megosztja a táplálkozástudósokat – elsősorban az ebédtől kezdve. A reggelinél örvendetes módon egyetértés van – természetesen attól függően, melyik kultúrkörben mozgunk. A déli országokban a reggeli viszonylag alacsony prioritású. Egy croissant, néhány keksz, egy tejeskávé – és kész. Az északi térségben ellenben a kiegyensúlyozott reggeli a nap jól sikerült kezdetét garantálja. Egy zsírszegény reggeli, ami szénhidrátban és fehérjében gazdag, biztosítja a szervezet számára az előtte álló pszichés és fizikai kihívásokhoz szükséges energiát.

Főétkezés délben vagy inkább este?
És mi a helyzet az ebéddel és a vacsorával? Itt megint megoszlanak a vélemények. Míg egyesek a bőséges ebédet részesítik előnyben, mások a gazdag vacsorára esküsznek. Táplálkozástudományi szempontból nincs egységes ajánlás. A fogyókúrázók körében szélesen elterjedt félelem, hogy a bőséges vacsora hizlal, nem megalapozott, ha a nap folyamán szükséges összkalória-mennyiséget nem lépjük túl. A legjobb példák erre a francia és az olasz nők, akiket a késői és pazar vacsorák ellenére sok helyen irigyelnek karcsú alakjukért. Az, hogy a nap melyik étkezését nyilvánítjuk főétkezéssé, bizonyára a személyes életkörülmények függvénye.
A táplálkozási szabályok testreszabása
A kiegyensúlyozott reggeli erőt adó energiaforrás – ez eddig rendben van. Az is vitathatatlan, hogy a túl zsíros ebéd déli fáradtsághoz vezet, ellenben a túlságosan bőséges vacsora szinte leküzdhetetlen akadályokat gördít az álommanó útjába. Hogy azonban a táplálékfelvétel és az energiafelhasználás kölcsönhatását ki hogyan akarja javára fordítani, az egyénileg különböző. Minden esetre, ha a táplálékfelvétel és a testsúly közötti összefüggésről van szó: hízni az fog, aki a nap folyamán többet eszik, mint amennyi energiára a szervezetének szüksége van. Hogy ez reggel, délben vagy este történik, az a szervezetnek valójában mindegy.
Forrás: impulsermagazin.com/hu/taplalkozasi-mitoszok
Fotó: sxc.hu
Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia
A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.
40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni
Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.
Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?
Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?
A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?
A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.
Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?
Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?