Én és én és az egészség

Nem tudom, ki, hogy van vele, de olykor határozott érzésem, hogy mindenki az én egészségemmel törődik. Szép dolog az önzetlenség, kivéve, ha piaci alapú.

A prosztata gyógyszertől dr. Akárki mágneses térdszalagjáig az összes termék azért kering vég nélkül a tévé-rádió-internet fémjelezte éterben, hogy végre észrevedd és tegyél valamit az egészségedért. Ha nem szedsz torokfertőtlenítő tablettát, tüskék szurkálják majd a gégédet, joghurt nélkül nincs jó bélflóra, ha pedig nem edzel öt percet az izmaidat saját maga mozgató géppel, egy kioktató hang a rádióban azt mondja: megérdemled, hogy jól elhízz.

A nevetségesség határát általában súroló és gyakran átlépő reklámözön azért egyvalamire mindenképpen jó: oda kell figyelnünk ezekre a dolgokra. Igen, de hogyan szűrjük ki, hogy mi kamu és mi az, ami valóban értékes és hatásos? Nem könnyű kérdés. A fogyasztói társadalom nem önálló gondolkodásra nevel, de némi tudatossággal kicselezhető és megkerülhető az ösztönös birkacselekvés.

Az első és legfontosabb: igyekezzünk magunkból kiindulni, ne a tévében mondják meg, hogy mire van szükségünk! Ha úgy alakul, hogy tényleg más véleményét kell kikérjük, legyen az illető szakember. A másik: ne hagyjuk elcsábítani magunkat olyan hangzatos jelmondatokkal, hogy „a legújabb kutatások szerint…”, „megvan a fiatalság titka!”, „megtaláltuk, hogyan tud könnyen és gyorsan lefogyni!”, és satöbbi.

A egészségügyi termékek esetében a reklámipar jellegzetes stratégiája, hogy igyekszik elhitetni: könnyen, gyorsan és különösebb erőfeszítés nélkül eléred a célod. Ez nagyon hatásos tud lenni, hiszen az emberi természet egyik legnagyobb gyarlóságát, a lustaságot használja ki könyörtelenül. Ha még idejében felkészülünk arra, hogy az, ami előtt állunk, nem lesz sétagalopp, hanem kőkemény és izzadtságos munka, rengeteg csalódást spórolhatunk meg magunknak.

Nagyon nehéz, sőt, száz százalékban lehetetlen kivonni magunkat az egészségünket „óvó” világ hatása alól, azért már maga a próbálkozás is pozitív változásokat hozhat. Csak nem szabad elfelejteni a helyes sorrendet: én, a saját egészségem, a saját vágyaim és a többi csak azután.

Horváth Alexandra
Fotó: sxc.hu