Mi az az önszabotázs, és miért csináljuk egyáltalán?

Sokszor hallani, hogy saját magunk ellenségei vagy akadályai vagyunk, de pontosan mit is jelent ez?

Az önszabotázs azt jelenti, hogy sokszor teljesen észrevétlenül, mi magunk akadályozzuk meg a saját fejlődésünket, sikereinket vagy tesszük magunkat boldogtalanná. Olyan döntéseket hozunk, viselkedési sémákat ismétlünk, amelyek hosszú távon ártanak nekünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy lenne jobb megoldás is ennél.

Például halogatjuk a fontos feladatokat, nem jelentkezünk egy jobb állásra, mert azt gondoljuk, hogy úgysem vennének fel. Van olyan, hogy kilépünk egy jól működő kapcsolatból félelemből, vagy épp túlhajszoljuk magunkat, majd ettől teljesen kimerülünk. Ezek nem lustaságból vagy gyengeségből fakadnak, az önszabotázs mögött belső félelmek és tanult minták állnak.

Jogos a kérdés, hogy „de mégis miért csináljuk, ha tudjuk, hogy ez nem jó nekünk”? Az önszabotázs gyakran egyfajta védekezési mechanizmus. Az agyunk a biztonságra törekszik, és sokszor a megszokott (még akkor is, ha rossz is) biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen. Gyakori ok lehet, hogy félünk a kudarctól, vagy éppen pont attól, hogy ha valami jól sül el, akkor annak milyen velejárói lesznek, esetleg nagyobb felelősség hárulhat ránk. Az is ok lehet, hogy rossz az önképünk, alacsony az önértékelésünk, azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg. Anyáknál sokszor látni, hogy nem pihennek eleget, mert azt gondolják, hogy nekik ez nem jár, mert el kell látni a háztartást, a munkát és a gyerekekkel kell foglalkozni.

Közre játszhat az is, ha valakinek van egy korábbi negatív tapasztalata és azt gondolja, hogy nem történhetnek máshogy a dolgok, csak úgy, ahogy először. Például amikor egy sportoló nem éri el a kitűzött eredményt és feladja a kitűzött célt. Na, és itt kúszik be a maximalizmus és a túlzott önkritika. Meglepő módon már egészen kicsi gyerekeknél gondot okozhat ez, nem csak a felnőtteket érinti.

Rövid távon ezek megnyugtatónak tűnhetnek az elménknek, hosszú távon viszont frusztrációt, szorongást és elégedetlenséget okoznak. Az önszabotázs lassan, de biztosan aláássa az önbizalmat. Ha újra és újra elkerüljük a lehetőségeket, megerősítjük magunkban azt a hitet, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Ez nemcsak a karrierre, hanem a kapcsolatokra, az egészségre és az általános életminőségre is negatív hatással lehet.

Ahhoz, hogy elkerüljük az önszabotázst, először is fel kell ismernünk, hogy mikor esünk bele. Amikor elkezdjük halogatni a dolgokat, amikor megkérdőjelezzük, hogy képesek vagyunk e megoldani a gondot, vagy amikor nem akarjuk belátni, hogy szabad hibázni, mert abból tanulhatunk, és inkább feladjuk a célunkat. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy mire várunk?! Arra, hogy majd jobb lesz? Ugyan! Az első lépést nekünk kell megtenni és onnan tudatosan haladni előre és nem szégyen segítséget kérni, legyen az barát, családtag, vagy szakember.

Az önszabotázzsal saját magunkat hátráltatjuk, sokszor félelemből, sokszor önmegnyugtatás céljából. Amikor elkezdjük felismerni és tudatosan lépünk egyet előre, akkor akár szárnyalhatunk is a céljaink felé.