Menü

A ballagás pillanatai

„Régi harcok, régi, kopott könyvek

Derű, mosoly, néha fájó könnyek

Múlik minden, rohannak az évek

Búcsút mondunk, múló diákévek.”

/Ernest Hemingway/

A ballagás mindig egy érzelmekkel teli, sokakat érintő téma, legyen akár szülő, gyerek, pedagógus vagy távolabbi rokon. „Nem csak egy nap a sok közül – a ballagás pillanatai”

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk.

Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Május. A természet éled, a fák virágba borulnak, és a diákélet egy különös, egyszerre ünnepi és búcsúzó pillanatához érkezik. Ballagás. Egy szó, ami mögött ott lapulnak évek, nevetések, pad alatti cetlik, dolgozatok előtti izgulások, és azok a barátságok, amelyek talán egy életre szólnak.

A ballagás nem csak egy esemény az iskolai naptárban. Ez az a nap, amikor a végzős diákok végig járják azokat a folyosókat, amelyek annyi emléket őriznek. Még egyszer utoljára. Kezükben virágcsokor, hátuk mögött hátizsák helyett emlékek súlya.

Ez a nap a visszatekintésé. A tanároké, akik látták a növekedést, a szülőké, akik néha jobban izgultak egy-egy dolgozat előtt, mint a gyerekük, és persze a ballagóké, akik talán most először érzik igazán: valami véget ért.

A ballagás pillanatai csendesek és hangosak egyszerre. Csendesek, mert a szívek tele vannak gondolatokkal, és hangosak, mert nevetések, tapsok, néha könnyek is keverednek a búcsú szavaival. Az iskolacsengő megszólal – talán tényleg utoljára. És ez nem csak egy hang, hanem egy korszak lezárása.

A padokat új diákok fogják elfoglalni, a tantermek új történeteket fognak hallgatni. De azok, akik most ballagnak, visznek magukkal valamit, amit nem lehet lemérni: tapasztalatot, közös élményeket, apró tanulságokat – és egy darab iskolai életet.

A jövő most még ismeretlen. Lehet, hogy ijesztő, lehet, hogy izgalmas. De a ballagás napja arról szól, hogy bármerre is vezet az út, valami már biztos: valahol már otthon voltunk. És az otthonnak sokféle formája van – néha egy iskolaépület alakját ölti.

Kedves végzősök, ne féljetek az első lépéstől. Ez a nap a tiétek. Ünnepeljétek meg – és vigyetek magatokkal minden emléket, amit az elmúlt évek adtak. Mert nem csak egy nap volt a sok közül. Útravalóul pedig egy idézet:

„Ne féljetek az első lépésektől – minden ösvény az első lépéssel kezdődik.”

Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket

Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.

A nonverbális nevelési trükkök, amikkel segítheted a mindennapokat

Ahány ember, annyiféleképpen neveljük a gyermekeinket. Az elvek mindenkinél mások, de egy dologban mind egyezünk, az pedig a testünk kommunikációja.

Karácsonyi meglepetések az irodába – amit imádnak majd a kollégák

Karácsony közeledtével minden irodában felmerül a nagy kérdés: mivel lehet úgy meglepni a kollégákat, hogy ne csak a kötelező kör legyen, hanem tényleg mosolyt csaljon az arcokra?

Advent: a lassulás művészete egy zajos világban

Ahogy közeledik az év vége, a városok fényei egyre élesebben rajzolódnak ki a korai sötétedésben, és velük együtt megérkezik az advent hangulata is. Ez az időszak eredetileg a várakozásról szólt – arról a csendes, bensőséges állapotról, amikor nem rohantunk, csak hagytuk, hogy megérkezzen az ünnep.

Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?

A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.