Menü

A táncban mindig ott a szenvedély

„A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá.” — Martha Graham

Számtalan színdarab foglalkozik a mindennapi rutin nyomasztó jellegével, illetve életünket átható szenvedély hiányának pusztító hatásával. Ebből a mókuskerékből akár a tánc is lehet egy kis kiút, ami mindent megváltoztat. A Hölgyválasz c. színdarab egy sajátos megközelítéssel járja körül a szürke könyvelő életigenlő lázadását a napi monotonitás ellen. A cím okkal ismerős többeknek, ez egy tündéri, agyondíjazott 1996-os japán film (Szuó Maszajuki: Táncolunk) illetve a felkapott, de kissé üres amerikai változatának (Hölgyválasz 2004) színpadi világpremierje, amely bő másfél éve hódít Budapesten, a Játékszínben.

A rendező Szente Vajk, a főszerepben Kolovratnik Krisztián küzd a szürke valósággal, a vágy titokzatos, zseniálisan mozgó tánctanára/tárgya Molnár Andrea, az igazi telitalálat azonban számomra a mellékszereplők voltak. A nagyszájú, önbizalomdús életművészként az örök komika Liptai Klaudiát, a túlmozgásos, parókás táncbolondként Csonka Andrást, illetve Szerednyey Bélát magánnyomozóként öröm volt nézni. Szerencsére nagyon megpakolták a fordítók poénokkal a darabot miközben az állandó mozgásban lévő színpadról süt az életigenlő zene, fényjátékok és tánc egyvelege.

Ami nemcsak egy egyedi estévé alakít minden előadást, és indokolja a bemutató óta a folyamatos teltházat, hanem mindenkinek örök emlékké emeli egy kallódó, kiégett középkorú szenvedélykeresését. Nem tagadom, remekül szórakoztunk a párommal. Ahogy néztem, sokan voltak így. Laza hangulat, igazi musical és vígjáték mixe várhat bárkire, aki beül a Hölgyválaszra. Amiben a koreográfusoknak hatalmas gratuláció, mert a sok profi táncos a színészekkel együtt garantáltan folyamatában kihasználtak minden centit a színpadon.

Üde, friss és nagyon él. Csak ajánlani tudom. Az meg egyenesen remek, hogy a közönséggel együtt él a darab, sőt a végén még táncolni is lehet a szereplőkkel egy kicsit, ha szerencsénk van.

Tehát innentől már csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e a lehetőséget és belevetjük-e magunkat az önmagunkba utazásba, ahol a tánc egyszerre lehet a cél és az iránytű. Tegyünk egy próbát, mert igenis megtalálhatóak a szép pillanatok. Táncra fel!

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.