A táncban mindig ott a szenvedély
- Dátum: 2025.02.08., 18:31
- Vass Attila
- hölgy, humor, színdarab, tánc, táncoktatás, térkezelés
„A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá.” — Martha Graham
Számtalan színdarab foglalkozik a mindennapi rutin nyomasztó jellegével, illetve életünket átható szenvedély hiányának pusztító hatásával. Ebből a mókuskerékből akár a tánc is lehet egy kis kiút, ami mindent megváltoztat. A Hölgyválasz c. színdarab egy sajátos megközelítéssel járja körül a szürke könyvelő életigenlő lázadását a napi monotonitás ellen. A cím okkal ismerős többeknek, ez egy tündéri, agyondíjazott 1996-os japán film (Szuó Maszajuki: Táncolunk) illetve a felkapott, de kissé üres amerikai változatának (Hölgyválasz 2004) színpadi világpremierje, amely bő másfél éve hódít Budapesten, a Játékszínben.
A rendező Szente Vajk, a főszerepben Kolovratnik Krisztián küzd a szürke valósággal, a vágy titokzatos, zseniálisan mozgó tánctanára/tárgya Molnár Andrea, az igazi telitalálat azonban számomra a mellékszereplők voltak. A nagyszájú, önbizalomdús életművészként az örök komika Liptai Klaudiát, a túlmozgásos, parókás táncbolondként Csonka Andrást, illetve Szerednyey Bélát magánnyomozóként öröm volt nézni. Szerencsére nagyon megpakolták a fordítók poénokkal a darabot miközben az állandó mozgásban lévő színpadról süt az életigenlő zene, fényjátékok és tánc egyvelege.
Ami nemcsak egy egyedi estévé alakít minden előadást, és indokolja a bemutató óta a folyamatos teltházat, hanem mindenkinek örök emlékké emeli egy kallódó, kiégett középkorú szenvedélykeresését. Nem tagadom, remekül szórakoztunk a párommal. Ahogy néztem, sokan voltak így. Laza hangulat, igazi musical és vígjáték mixe várhat bárkire, aki beül a Hölgyválaszra. Amiben a koreográfusoknak hatalmas gratuláció, mert a sok profi táncos a színészekkel együtt garantáltan folyamatában kihasználtak minden centit a színpadon.
Üde, friss és nagyon él. Csak ajánlani tudom. Az meg egyenesen remek, hogy a közönséggel együtt él a darab, sőt a végén még táncolni is lehet a szereplőkkel egy kicsit, ha szerencsénk van.
Tehát innentől már csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e a lehetőséget és belevetjük-e magunkat az önmagunkba utazásba, ahol a tánc egyszerre lehet a cél és az iránytű. Tegyünk egy próbát, mert igenis megtalálhatóak a szép pillanatok. Táncra fel!
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.