Az énkép és a kapcsolatok sérülékenysége

Sokszor feltesszük a kérdést, hogy mit jelent az önértékelés? Minek a talaján terem ez és mi történik akkor ha sérül a “saját énnel” kapcsolatos kép? Az alábbi cikkben arra kaphatunk választ, hogy hogyan dolgozhatunk az önmagunkkal való negatív viszonyulásukon és milyen sebeket szenved el az önbecsülésünk.

Egy sebzett büszkeségű ember másoknál rosszabbnak éli meg magát és egy leértékelő belső kép él benne saját magáról. A leértékelés irányulhat egy-egy tulajdonságára, vagy akár a teljes személyiségére is. Aki ezzel küzd, az gyakran nem hisz önmagában, nem bízik abban, hogy képes megtenni bizonyos dolgokat – ezek vonatkozhatnak akár a mindennapi élet területeire is, vagyis az alkalmatlanság élménye is jellemző lehet.

Ebből az következik, hogy nem érdekes mások számára, ez az elképzelés pedig a másokkal való kapcsolataira is káros hatással van. A belső megélése ilyenkor egy embernek az, hogy valami nincs rendben vele valami, nem szerethető és nem elfogadható. Attól függően, hogy a személy miképp reagál egy adott séma aktiválódásakor a benne megjelenő negatív érzésekre, gondolatokra, megélésekre, más-más cselekvési válasz fog megjelenni. Háromfajta opció lehetséges: a séma elfogadása, annak az elkerülése, valamint a túlkompenzálása.

Mi történik, ha megvalósul a séma elfogadása?

Nézzük végig a fent említett három megküzdési reakciót a csökkentértékűség esetében. Ha valaki elfogadja azt, hogy ő értéktelenebb másoknál, akkor háttérbe húzódik a kapcsolataiban és a szükségleteit is ugyanígy mellőzi. Az az alapfeltevése, hogy a másik ember jobb nála és ő maga nem olyan fontos. Ez gyakran vezet egyenlőtlen kapcsolati dinamikához, felborult egyensúlyi állapotokhoz. Például ahhoz is, hogy olyasmit sem vár el, ami egy egészséges kapcsolat része kellene, hogy legyen: ilyen a kölcsönösség, a tisztelet, a megbecsülés vagy éppen a szeretet kifejezése.

Az egyén megélése ugyanis az, hogy neki mindez nem jár. Ezért is fontos az egészséges önbecsülés, ugyanis ennek hiányában olyan irányba tolódhat el a kapcsolódás módja, ami megalázó helyzeteket is eredményezhet. Nem ritka, hogy az érintett egy feljogosítottsággal rendelkező partner mellett köt ki, ebből a kapcsolati dinamikából pedig gyakran rendkívül nehéz kilépni.

Hogyan fog viselkedni az, aki elkerüli a séma által diktált üzeneteket? Ha valakinek alacsony az önbecsülése vagy az önértékelése, akkor az elkerülő reakció által tartózkodni fog a bensőséges kapcsolatoktól. Így küzd meg azzal, hogy ne kelljen megélnie azt, hogy esetleg a másik őt nem szereti, nem értékeli. Benne az fogalmazódik meg, hogy mivel nem szerethető, ezért úgysem fogják értékelni, úgyis csalódni fog, tehát jobb, ha magát a kapcsolódást is kerüli.

Hogyan fog reagálni az, aki túlkompenzál? Mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy nehogy kiderüljön az ő csökkentértékűsége. Ezért rendkívül kritikussá válhat, olyanná, aki leértékel, lenyom másokat, magát pedig tökéletesnek állítja be és ezzel próbálja felduzzasztani a saját sérült énképét. Ha ugyanis másokat lejjebb pozicionál, akkor ő többnek érezheti magát azáltal, hogy mások fölé helyezve felnagyítja önmagát.

Mi motiválja azt, akinek nincs reális önértékelése?

Elsődleges érzés a csökkentértékűség, vagy a kudarcra ítéltség, esetleg a szociális elutasítottság, illetve a függőség és a tehetetlenség. Ezeken kívül következményként további, úgynevezett feltételes sémák is kialakulhatnak, attól függően, hogy magára az elsődleges sémára miképp reagál valaki. Ilyen lehet például az önfeláldozás. Ezen magatartás mögött gyakran a szégyenből fakadó sebzett önértékelés áll. Az érintett attól érzi magát értékesnek, ha a saját szükségleteit háttérbe szorítja és mindig másokkal foglalkozik, további embereknek segít. Ugyanígy kialakulhat az elismerés séma is, ami arra vonatkozik, hogy a személynek rendkívül nagy szüksége van arra, hogy másoktól pozitív visszacsatolásokat kapjon, és elismerjék őt.

A presztízsre törekvés által élheti meg, hogy elért valamit, mint például, hogy megbecsült munkája van, vagy éppen jó fizetése. Ehhez kapcsolódik a tökéletesség kérdése is, vagyis amikor valaki abban hisz, hogy csak úgy vívhatja ki mások figyelmét, ha mindent tökéletesen csinál. Ez párkapcsolati viszonyulásban azt is okozhatja, hogy a társa sikerének például nem fog olyan felhőtlenül örülni, mert ez aktiválhatja az ő csökkentértékűségét. A gyakorlatban ez oda is vezethet, hogy akár negatív megjegyzéseket is tesz a másikra, hogy a saját rossz érzését valahogy kezelje.

Miből látszik a probléma?

Az egyik tipikus tapasztalat, hogy úgy érezzük, nagyon sok megerősítésre van szüksége a partnerünknek abban, hogy elég jól csinál-e valamit. Emellett jellemző, hogy a párunk újra és újra negatív jelzőkkel illeti önmagát: ronda, ostoba, béna és még sorolhatnánk. Ha úgy látjuk, hogy valakinek folyamatosan negatív gondolatai vannak saját magával kapcsolatban – ami egyébként nem is fedi a realitást –, akkor az a háttérben lappangó önértékelési rendellenességre utal. Sokszor a társ egyébként nem is érti, hogy miért mond magára ilyeneket a másik, mert ő másképp látja: egy szép, rátermett, ügyes, okos embernek, csak az illetőnek nem ez a képe saját magáról.

Az önértékelési problémákkal küzdő ember gyakran erősen szorong és érzelmileg is instabil, hiszen a hangulatára is rányomja a bélyegét az, ha sokszor él meg negatív érzéseket önmagával kapcsolatban. Gyakran rosszul viseli a kritikát, előfordulhat, hogy teljesen összeomlik tőle, mert számára ez azt jelenti, hogy ő mindent rosszul csinál, vele valami baj van. Ennek lehet olyan következménye, hogy a társ szinte nem mer már olyasmit visszajelezni, ami nem pozitívum, mert olyan mértékben zuhan össze a sebzett ember, hogy jobbnak látja ezeket a helyzeteket elkerülni. Aki pedig túlkompenzál, az reagálhat agresszíven is a kritikára, mert nem bírja elviselni azt, hogy ő valamiben hibázott.

Az alacsony önértékelés terén a legfontosabb, hogy milyen viszonyban állunk az adott személlyel. Ha egy emberre azt mondjuk, hogy: ő mindig is ilyen volt, akkor valószínűleg ez a személyisége része. Ha viszont egy hónapja változott meg az énképe negatív irányba, akkor ott gyanakodhatunk arra, hogy valami történt vele, valamilyen folyamat indulhatott el. Lehet ez kapcsolati probléma, anyagi gond, testi egészség vagy éppen mentális gikszer miatt is. Azt pedig nem nehéz kitalálni, hogy a folyamatos csökkentértékűség egy idő után még súlyosabb tévedésekhez vezethet.

Egy-egy probléma megjelenésénél nem törvényszerű, hogy az önértékelésünk is romlik. Attól, hogy időlegesen mentálisan instabillá válik valaki, egyáltalán nem biztos, hogy a személyisége is bizonytalanabb lesz, sőt bizonyos botlások erőt is adhatnak az embernek, hogy megoldást találjon az adott gondra. Az instabil énkép nem feltétlenül egy krónikus jelenség, sőt sokszor ez csak valamilyen egyéni probléma tüneteként jelenik meg.