Menü

Kedves, életigenlő filmmese nem csak nőknek

Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) számtalan közönségsiker után ismét a filmes listák élére került a Futni mentem című új vígjátékával, ami egy cseh film kedves, szerethető feldolgozása. Romantikus, vicces és nagyon életigenlő. Pedig az előjelek nem voltak a legjobbak. A Toxikoma után a rendező körül kissé megfagyott a levegő. Hiába a számtalan agyondicsért darab, hiába a mindig erős színészvezetése, az egykori(?) reklám és videoklip készítőnek a várt állami pénzcsapok elapadtak. Persze függetlenként is lehet alkotni, csak sokkal nehezebb. Szerencsére ez a meggyédes, szerethető filmterv megtalálta, és a helyenként telibe tolt termékreklámokkal tető alá hozott Futni mentem elkészülhetett.

A cuki sztoriban mindenki megtalálja a maga kis üzenetét. Adott egy gyászoló, 3 gyerekes, idős anyuka (Udvaros Dorottya), aki az elhunyt férje tiszteletére le akarja futni a maratont, a lányaival (Tenki Réka – ügyvéd és atomfüggetlen, Trill Beatrix – szabadúszó és sodródó fiatal, Lovas Rozi – főállású anyuka aki a munkája és családja robotja) karöltve. Mindegyik gyerek élete nagyon impulzív és válaszutakkal terhes, és persze a szívkalandok, férfiak csak bonyolítják a sztorijukat. A szépen folydogáló, meglehetősen humoros film a kissé kiszámítható happy end felé bandukolva, elkerüli a legnagyobb a lehetséges hibákat. Nem akar több lenni, mint ami. Megmarad egy szépen fényképezett, laza humorral átitatott könnyed darabnak, amely felmutat valamit a budapesti életszerű mindennapokból is, de egy pillanatig sem felejt el szórakoztatni. A többségében női nézők közt feszengve a telt házas(!) moziban, felsejlett előttem a rendező korai darabja, a Lora (2007) érzékenysége, és persze a Valami Amerika fiatalos lüktetése.

A Futni mentem melegen ajánlható a család minden tagjának, talán ha egy kicsit merészebb lett volna a drámai vonalon, nem lenne kis hiányérzet a felszínessége miatt, de így is remekül szórakoztam. Néha kellenek a könnyű, egyszerűen élvezhető filmek, és nem csak a gyengébbik nem tagjai gondolják így. Tehát irány a mozi, és elő a bakancslistákat, merjünk kicsit élni. Akár futni is a céljainkért, magunkért.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.