Menü

A túlzott perfekcionizmus hátrányai

A mai rohanó világban nagyon sok nyomás nehezedik ránk, sokszor egyszerre több munkahelyen kell dolgozni, vagy oktatás mellett valamilyen kereseti forrást találni. Emellett a közösségi média oldalak, amelyeket legtöbben napi szinten látogatunk tele vannak látszólag tökéletes életet élő emberekkel, nem csoda hát, hogy egyre több emberben alakul ki egyfajta teljesítési kényszer, avagy maximalizmus. Ez az a belső késztetés, amely arra sarkall, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk, de gyakran azt az érzést hagyja maga után, hogy sosem vagyunk elég jók.

Ugyan a tökéletességre törekedés elsőre egy pozitív dolognak tűnhet, azonban akik maximalisták, sokszor semmilyen formában nem tudják megélni a sikerélmény örömét.

Egészséges mértékben sok emberben ott van az, hogy a lehető legjobb minőségű munkára törekedjen és ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, amikor a hibázástól való félelem és a külső elismerés iránti vágy határozza meg a döntéseinket és önértékelésünket. Több jel is van, ami arra utalhat, hogy mi, vagy egy embertársunk túlzásba vitte a perfekcionizmust. Ilyen lehet például, a túlzott önkritika és bűntudat apró hibák miatt, vagy a fokozott stressz és szorongás, de akár az is, hogyha nem tudjuk betartani a határidőket, mert úgy érezzük nem elég jó minőségű a munka, amit kiadunk a kezeink közül.

Sokan, akik ettől szenvednek teljes mértékben aköré építik a személyiségüket, hogy milyen sikereket érnek el, ráadásul az elvárásaikat annyira magasra teszik, hogy azok irreálissá és elérhetetlenné változnak. A maximalizmus sokszor családi minta folyamán alakul ki, hogyha valaki gyermekkorban nem kapott elég pozitív visszajelzést, esetleg sosem tudta teljesíteni a felé támasztott elvárásokat, az nagy valószínűséggel fog később teljesítési kényszerrel küzdeni. A szeretetnek nem az elért eredményeken kellene múlnia, aki azonban ezt tanulja meg, az sokszor csak pszichológus segítségével tud változtatni az általa megszokott mintákon.

A már korábban említett közösségi média szintúgy rombolja az önképet, de akár egy minket körülvevő közeg is könnyen okozhat bennünk önbizalomhiányt. A társadalmi nyomás több formája képes végül túlzott perfekcionizmust okozni azokban a személyekben, akik esetleg alapból is alacsonyabb önértékeléssel küzdenek.

A probléma a perfekcionizmussal az, hogy szépen lassan minket és a bennünket körülvevő embereket is felemészti. A folyamatos elégedetlenség és a kevés pozitív inger könnyen szorongást és depressziót okozhat. Másik következménye lehet még, hogy másokra projektáljuk az irreális elvárásainkat, illetve az ebből fakadó stresszt, ami könnyen az emberi kapcsolataink rovására mehet.

Ha már egyszer beleestünk a maximalizmus elsőre kilábalhatatlan gödrébe, akkor sem szabad kétségbeesnünk, hiszen mint mindenre, erre is van megoldás. Természetesen extrém esetben, vagy amennyiben úgy érezzük szükséges, mindenképp forduljunk szakemberhez! Ezen kívül azonban van még néhány apróság, amit megtehetünk a saját fejlődésünk érdekében. Próbáljunk meg minden nap tartani egy önreflexiót, akár kérdezzünk meg másokat ők hogyan látták az aznapi teljesítményünket. Lépésről lépésre tanuljuk meg azt, hogy a hibák teljesen normális, emberi dolgok, amelyekből könnyen tudunk építkezni. Legyünk önmagunkkal jóban, és bánjunk úgy velünk, ahogy azt a barátainkkal tennénk!

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.