Menü

A túlzott perfekcionizmus hátrányai

A mai rohanó világban nagyon sok nyomás nehezedik ránk, sokszor egyszerre több munkahelyen kell dolgozni, vagy oktatás mellett valamilyen kereseti forrást találni. Emellett a közösségi média oldalak, amelyeket legtöbben napi szinten látogatunk tele vannak látszólag tökéletes életet élő emberekkel, nem csoda hát, hogy egyre több emberben alakul ki egyfajta teljesítési kényszer, avagy maximalizmus. Ez az a belső késztetés, amely arra sarkall, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk, de gyakran azt az érzést hagyja maga után, hogy sosem vagyunk elég jók.

Ugyan a tökéletességre törekedés elsőre egy pozitív dolognak tűnhet, azonban akik maximalisták, sokszor semmilyen formában nem tudják megélni a sikerélmény örömét.

Egészséges mértékben sok emberben ott van az, hogy a lehető legjobb minőségű munkára törekedjen és ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, amikor a hibázástól való félelem és a külső elismerés iránti vágy határozza meg a döntéseinket és önértékelésünket. Több jel is van, ami arra utalhat, hogy mi, vagy egy embertársunk túlzásba vitte a perfekcionizmust. Ilyen lehet például, a túlzott önkritika és bűntudat apró hibák miatt, vagy a fokozott stressz és szorongás, de akár az is, hogyha nem tudjuk betartani a határidőket, mert úgy érezzük nem elég jó minőségű a munka, amit kiadunk a kezeink közül.

Sokan, akik ettől szenvednek teljes mértékben aköré építik a személyiségüket, hogy milyen sikereket érnek el, ráadásul az elvárásaikat annyira magasra teszik, hogy azok irreálissá és elérhetetlenné változnak. A maximalizmus sokszor családi minta folyamán alakul ki, hogyha valaki gyermekkorban nem kapott elég pozitív visszajelzést, esetleg sosem tudta teljesíteni a felé támasztott elvárásokat, az nagy valószínűséggel fog később teljesítési kényszerrel küzdeni. A szeretetnek nem az elért eredményeken kellene múlnia, aki azonban ezt tanulja meg, az sokszor csak pszichológus segítségével tud változtatni az általa megszokott mintákon.

A már korábban említett közösségi média szintúgy rombolja az önképet, de akár egy minket körülvevő közeg is könnyen okozhat bennünk önbizalomhiányt. A társadalmi nyomás több formája képes végül túlzott perfekcionizmust okozni azokban a személyekben, akik esetleg alapból is alacsonyabb önértékeléssel küzdenek.

A probléma a perfekcionizmussal az, hogy szépen lassan minket és a bennünket körülvevő embereket is felemészti. A folyamatos elégedetlenség és a kevés pozitív inger könnyen szorongást és depressziót okozhat. Másik következménye lehet még, hogy másokra projektáljuk az irreális elvárásainkat, illetve az ebből fakadó stresszt, ami könnyen az emberi kapcsolataink rovására mehet.

Ha már egyszer beleestünk a maximalizmus elsőre kilábalhatatlan gödrébe, akkor sem szabad kétségbeesnünk, hiszen mint mindenre, erre is van megoldás. Természetesen extrém esetben, vagy amennyiben úgy érezzük szükséges, mindenképp forduljunk szakemberhez! Ezen kívül azonban van még néhány apróság, amit megtehetünk a saját fejlődésünk érdekében. Próbáljunk meg minden nap tartani egy önreflexiót, akár kérdezzünk meg másokat ők hogyan látták az aznapi teljesítményünket. Lépésről lépésre tanuljuk meg azt, hogy a hibák teljesen normális, emberi dolgok, amelyekből könnyen tudunk építkezni. Legyünk önmagunkkal jóban, és bánjunk úgy velünk, ahogy azt a barátainkkal tennénk!

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.