Menü

Hogyan kezeljük a testvérkonfliktusokat

Amikor megszületett a kistestvér és a nagyfiam kezébe adtuk, boldogan gondoltam arra, hogy milyen jó testvérek lesznek majd, mennyire szeretik és segítik majd egymást. Akkor nem jelent meg lelki szemeim előtt a sok vita, veszekedés köztük, állandó féltékenység, sok konfliktus, amelyeket most napi szinten próbálok hárítani, megoldani. Vajon mi áll a testvérkonfliktusok hátterében és hogyan segíthetünk rajtuk?

Egyáltalán: miért veszekednek olyan gyakran a testvérek? Milyen okok állhatnak a konfliktusok hátterében?

Például testvérféltékenység.

A féltékenység mindig lehet a konfliktusok egyik forrása, s nem feltétlen mindig a nagyobb gyerek féltékeny a kicsire, lehet ez fordítva is.

Nem tudnak mit kezdeni egymással.

Elkezdenek játszani, aztán pár perc elteltével máris kitör a vita, a veszekedés és nem tudunk igazságot tenni köztük.

A szakemberek szerint a legjobb hármasban vagy négyesben játszani velük, aztán hagyni, hogy ketten is folytassák, esetleg egyfajta felügyelőként próbálunk figyelni rájuk a későbbiekben, hogy csírájában elfojthassunk, megbeszélhessünk minden kialakuló nézeteltérést.

Ki kell találni nekik közös játékokat!

Sokan teljesen külön tartják a babát és a totyogót egymástól és csak akkor engedik őket együtt játszani, ha már a kicsi is legalább mászik, pedig sokkal jobb, ha már néhány hónapos kortól van mód együtt is játszaniuk.

Tanuljanak meg alkalmazkodni egymáshoz.

Először furcsa lehet a nagy számára, hogy érkezik egy idegen, aki turkálhat a holmijai között, akivel osztozni kell a szülők szeretetében, odafigyelésében, esetleg oda kell adnia a játékait.

Hagyni kell őket megismerni, megszokni egymást, alkalmazkodni egymáshoz, amikor pedig eldurvul a dolog, akkor kell közbeavatkozni.

Mit lehet tenni, ha verekedni kezdenek, ha eldurvul a konfliktus?

Elsőként ki kell venni őket a konfliktushelyzetből, félrehívni, megvárni, amíg megnyugszik. Nem szabad rögtön igazságot tenni köztük, valószínűleg mindketten hibásak és mindketten úgy érzik, igazuk van, de mindig kettőn áll a vásár. Fontos, hogy ne legyen kivételezés.

A testvérek közötti vitákban nincs nyertes és vesztes. Amikor megnyugodtak akkor lehet egyesével megbeszélni mi történt, majd közösen tisztázni a helyzetet és levonni a tanulságokat.

Hagyjuk a gyerekeket külön is játszani, ha igényli a nagy vagy a kisebb, hagyjuk őket elvonulni.

Ha külön szobára nincs is mód, legyen legalább egy olyan nyugodt sarka vagy játszósátra a gyerekeknek, ahol külön tudnak vonulni egymástól és magukban játszani, ugyanis néha erre is szükség van.

Erősítsük az egymás iránti kötődést!

A gyerekek közötti kapcsolat akkor harmonikus, ha olyan családi helyzet alakul ki, amiben mindenki jól érzi magát. A nagy testvér élje meg a nagy testvér szerepkörét, a kicsi pedig a kisebb testvérét. A gyerekek közötti kötődést erősíthetjük, ha mesélünk nekik arról, hogy mennyi mindenben hasonlítanak egymásra, közös programokat találunk ki, közös feladatokat kapnak, amit együtt oldhatnak meg.

Sokat segíthet, ha megértjük és ők is megértik a különbözőségeiket és tisztelitek egymást, mert az egyik leghosszabb és legfontosabb érzelmi kötelék az életünkben a testvérünkkel való kapcsolatunk.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?

A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.