Mi állhat az irigység hátterében?

Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.

Más megfogalmazásban: „Az irigység a más ember anyagi javainak, lehetőségeinek, párkapcsolatának, műveltségének, sikerének, elismertségének összehasonlítása a sajátunkkal. Amennyiben a sajátunkat kevesebbnek ítéljük a másikénál, belül szeretnénk az ő helyzetébe kerülni.”

Vajon mi állhat az irigység hátterében?

Az irigység sokszor bűntudattal és szégyenérzettel fonódik össze, hiszen, ha belegondolunk, azzal, hogy irigyek vagyunk valakire, azzal azt is elismerjük, hogy az a személy valamiben előrébb jár, jobb, mint mi.

Szociálpszichológusok szerint az irigységnek kétféle értelmezése lehet: az egyik egy jóindulatú irigység, amely során hiányolunk valamit az életünkből, ami a másiknak megvan, ezzel szemben a rosszindulatú irigység állapotában arra gondolunk, hogy bárcsak a másik anyagi java, tulajdona, irigységünk tárgya például egy szép ház, egy új autó, egy nyaralás, utazás rosszul sülne el, tönkre menne vagy meghibásodna, valami baj érné ezeket.

A jóindulatú irigység esetén például arra gondolunk, bárcsak nekünk is lenne olyan autó/ház/nyaralás a rosszindulat azonban féltékenység és rosszindulatú gondolatok, kívánságok közöse. A pszichológusok szerint az irigység egy nagyon nehezen felvállalható érzés.

Irigység vagy féltékenység? Mi a különbség?

Az irigység nem összetévesztendő a féltékenységgel, utóbbi ugyanis egy háromemberes játszma. Féltékenységet leggyakrabban párunkkal kapcsolatban érzünk, amikor attól félünk, egy harmadik személy fenyegetőleg hat a párkapcsolatunk biztonságára.

A féltékenység érzése legtöbbször a párkapcsolatokra, barátságainkra jellemző, ám az irigység megjelenik más kapcsolatokban is, például kollegák, barátok, szomszédok, testvérek, rokonok között.

Rengeteg szociálpszichológus állítja, hogy az irigység a társas összehasonlításból ered, gyakran másokhoz viszonyítjuk, hasonlítjuk magunkat, ez pedig általában hátrányos összehasonlítás ránk nézve. Valami, ami a másiknak vagy a másikban megvan, bennünk pedig nincs.

Az irigység szinte mindig bűntudattal és szégyenérzettel fonódik össze, hiszen abban a pillanatban, hogy bevallanánk, hogy irigyek vagyunk egy adott személyre, azt is elismernénk, hogy az a személy valamiben előrébb jár, mint mi. – fejti ki a wikipedia, ebben pedig bizony sok igazság van, még ha nehezen is valljuk be magunknak.

Mit tehetünk, hogy megbirkózzunk az irigység érzésével?

Keresünk olyan személyeket, akiknek hozzánk hasonlóak, kerüljük a folyamatos összehasonlítgatást másokkal, legyen több önbizalmunk, végezzünk mélyebb önismereti munkát és értékeljük azt, amink van, amit elértünk, amit mi magunk önerőből megteremtettünk. Nézzünk szembe saját érzelmeinkkel, ugyanis minden, ami másokban irritál minket, hozzásegít önmagunk mélyebb megértéséhez.