Hogyan vészeljük át az életközépi válságot?
- Dátum: 2024.11.06., 04:52
- Udvari Fanni
- képek: pexels
- életkor, életközepi válság, életmód, lélek, munkavállalás, önkifejezés, psziché, pszichológia
A 35-50 éves életkor kiváló időszak a visszatekintésre, de még nem túl késő az előre tekintésre sem, az esetleges újratervezésre. A nők esetében előtérbe kerül a gyermekvállalás kérdése, ha még nem szültek. A férfiak pedig megdöbbennek, milyen régóta vannak házasságban. Sokan kapuzárási pánikot is megélnek ebben az időintervallumban.
Életközepi válságnak, krízisnek szokás hívni ezt az időszakot, de nem szerencsés rá ez a szó. Minden változás, fordulópont krízis, de az nem feltétlen rossz, sőt, nagyon sok pozitív hatása is lehet. Fontos tudni, hogy nem betegség.
Tény, hogy erre az életkorra már egy nagyon sűrű időszakon van túl az emberek nagy része. A nagy rohanás után alkalmas az idő az élet nagy kérdéseire, már csak azért is, mert ekkorra válik az is nyilvánvalóvá: szeretteink, de mi sem élünk örökké. Megéljük a testi változásokat, megismerjük az öregedés jeleit. Mindezek azonban szerencsés esetben új kérdéseket vetnek fel, amikre új válaszok születnek, ezek pedig lendületet adnak a következő életperiódusokhoz.
Tegyük mérlegre, amit elértünk, pipáljuk ki, ami sikerült és bátran írjuk össze, ami még hátravan és elérhető. Meglepődünk, hogy a családunk, a környezetünk, de még a munkahelyünk is milyen rugalmasan fog a kérdéshez állni. Nem véletlen, hogy bizonyos nyugati kultúrákban hétévente egy év fizetett szabadság jár a dolgozónak, ami alatt feltöltődik és újult erővel száll vissza a mókuskerékbe.
Vannak azonban esetek, amiknél érdemes szakemberhez fordulni:
Tartós rossz hangulat.
Amikor a hétköznapi rutin értelmetlennek tűnik.
Nem sikerül elengedni a be nem teljesült vágyakat.
Életkorhoz nem illő tevékenységek elkezdése.
Függőségek kialakulása.
Az életközepi válság idején gyakori jelenség a kiégés is. Belefáradtunk a munkába, nem okoz már örömet, egy darálóban érezzük magunkat, motiválatlanság és fáradtság jellemez minket. Ilyenkor mindenképp érdemes pszichológus vagy coach segítségét kérni. A kiégésre jó válasz a pihenés, határaink finom feszegetése, egy-egy nagy utazás vagy önfejlesztő tréning.
A vezetőknek, HR-szakembereknek arra is figyelniük kell, hogy a járvány kicsit mindenki számára egy életközepi válságot idézett elő. Szinte minden addigi no. Azért, hogy megtartsák őket, érdemes megfontolni az alábbiakat:
Amikor a hétköznapi rutin értelmetlennek tűnik.
Nem sikerül elengedni a be nem teljesült vágyakat.
Életkorhoz nem illő tevékenységek elkezdése.
Függőségek kialakulása.
Hangulatfelmérés a dolgozók körében.
Szerencsés esetben az életközepi válság során felmerült kérdésekre megtaláljuk a jó válaszokat és azok lendítenek minket tovább az úton. Viszont ha nem foglalkozunk a bennünk felmerült kérdésekkel, kétségekkel, cipeljük őket tovább és állandó rágódás és keserűség jellemez majd minket.
Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.