Menü

A nők őstípusai

Minden ember különbözik egymástól, nincs két ugyanolyan, ettől olyan színes a világunk. A nőket belső minták alapján mégis csak nagyjából halmazokba helyezhetjük, amik irányítják az életüket, ezeket nevezzük őstípusoknak.

Az, hogy kinek mi irányítja az életét, vagy milyen fonal mentén éli a mindennapokat, valamilyen belső késztetés dönti el. A nők szeretnek bízni a megérzéseikben, melynek jelentőséget tulajdonítanak, valahol genetikai szinten van beléjük kódolva az, hogy mit hogyan csináljanak. Azért, hogy egy példával éljek, pont egy ilyen kódolás a belülről érkező anyaság is. Nem csak a gyereknevelés terén érdemes sokszor a megérzéseinkre hallgatni, hiszen van olyan, aki a kreativitásában tud kibontakozni, van, akit a karrierje és hivatástudata emel a magasba. Mind mások vagyunk, de ha görög istennők szemléletét tekintjük irányvonalnak, akkor igazából besorolhatjuk a női nem tagjait bizonyos archetípusokba.

A hét olimposzi istennőt nézzük szépen sorban, lássuk, ki melyikben ismer magára! Elsőként nézzük Artemiszt, a Hold, az íjászat szűz istennője. Ő képviseli a független szellemet, akinek nincs szüksége pátyolgatásra, aki megáll a saját lábán. Nem feltétlenül van szüksége arra, hogy egy férfivel egészítse ki életét. Tisztában van önmagával, nincs szüksége visszaigazolásra. Önmagára összpontosít, önállóságában nem korlátozható.

Következő lehet Pallasz Athéné a tudomány, a bölcsesség és a művészetek istennője. Minden tekintetben megállja helyét az életben, céltudatos, védelmező, szorgalmas és érinthetetlen. Képes egyensúlyt teremteni, előrelátó, jó stratéga, jól szervezi az életét, ezáltal józan gondolkodású és nyugodt természetű. A harmadik istennő Hesztia, családi tűzhely védőistennője, a házas élet, a családi élet védője. Jellemző rá, hogy gondoskodó, otthonteremtő, harmóniát hozó. Negyedik Héra, aki Zeusz főisten testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő. A rá jellemző vonások pedig, hogy mély érzésű, empatikus, sokszínű, csodálatos szépségű.

Ő az, aki a párkapcsolatokat igen jól kezeli, számára a másik fél boldogságával teljesedik a saját boldogsága. Ötödikként Démétert említik, a földművelés és termékenység istennője. Ő az igazi ősanya típus. Életük fő célja, hogy az anyaságot minden tekintetben megéljék, a gondoskodás és a másikkal való törődés a legfontosabb számukra. Hatodikként Perszephonéra nézhetünk, aki az alvilág királynéja. Hádész ragadta el, vitte magával az alvilágba. Tartózkodó személyiség, külső szemlélőként tekint az életébe érkezőket, hagyja, hogy minden folyjon a saját medrében, nem éppen irányító típusok.

Végül pedig Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője. Tudni illik róla, hogy ő alkimista volt, aki képes volt bármikor, bármivé változni. Ez azért fontos, hiszen erre a típusra jellemző, hogy képes azonosulni másokkal, hogy megértse őket, ezzel tudást szippant magába. Megértő, spirituális, tudás- és a tapasztalási vágya hatalmas, sokszor ez által el is engedi identitását.

A hét görög istennő személyiségében felfedezhetőek azok a vonások, melyeket archetípusoknak nevezünk.

A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában

A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.

Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket

Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.

Miért lehetünk hálásak az év végén?

Ahogy bekúszik a tél a mindennapokba, és a karácsonyi fények lassan visszaverik a sötétséget, érdemes megállni egy pillanatra. Nem kell nagy szavakat pufogtatni, csak végig gondolni, hogy mi az, amiért idén tényleg köszönettel tartozunk. Emellett fontos látnunk azt, hogy hogyan tudjuk úgy lezárni az évet, hogy legyen benne lélek, tartás és egy kis remény a jövőre nézve.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.