Menü

Mit kell tudni a vízvisszatartásról?

Melegben egyre többet hallani a vizesedésről, vízvisszatartásról. A víz- vagy folyadék-visszatartás akkor fordul elő, amikor zavar áll elő a szervezet valamelyik folyadékszint-szabályozó rendszerében. mitől van ez és hogyan hat a keringési rendszerünkre?

Vizesedés: mi okozza és hogyan előzhető meg?

Miért alakulhat ki a vizesedés és mit tehetünk ellene?

Az emberi testnek körülbelül 60%-át víz alkotja. A víz létfontosságú a test megfelelő működésében: csaknem az összes, testünkben lezajló élettani folyamathoz vízre van szükség. Általánosan elmondható, hogy egy felnőtt embernek napi 2-3 liter vízre van szüksége.

A folyadékmegtartás vagy vizesedés az az állapot, amikor a testnek nem sikerül eltávolítania a felesleges vizet az emberi szervezetből, így a kötőszövetek közötti térben felgyülemlik a folyadék – ezt nevezzük ödémának. A szervezet vízvisszatartása nem egy betegség, hanem tünet. Gyakran átmeneti és könnyen kezelhető, azonban egyesesetekben súlyos egészségi állapotra utalhat.

A keringési rendszer, a nyirokrendszer, a hormonális tényezők szabályozzák a szervezet folyadékszintjét. Ha ezek közül az egyik vagy akár több rendszer működésében zavar áll be, akkor folyadék-visszatartás - más néven ödéma - alakul ki.

Az ödéma a test bármelyik részén jelentkezhet, leggyakrabban az alsó lábszárban, a kézben, a hasban és a mellkasban alakul ki és a következő tünetek jellemzik:

duzzanat,
megváltozott a bőrszín
csillogó bőr,
a végtagok fájdalma és érzékenysége,
ízületi merevség,
súlygyarapodás.

Amikor az ödémás területet az ujjunkkal benyomjuk, akkor ott jellemzően benyomva marad a bőr, mely szintén egy jellegzetes tünet.

Az ödéma sokszor kezelés nélkül is elmúlik, például vízhajtóval. Ez általában rövid távú megoldás és számtalan mellékhatása lehet, mint például kiszáradás, a fokozott vízvisszatartás és vesekárosodás, ezért erről mielőbb orvossal konzultálni.

A folyadék-visszatartásnak vannak olyan esetei, amelyek orvosi ellátást igényelnek, de házi gyógymódokkal is lehet enyhíteni a tüneteket. Vizesedés esetén segíthet a láb felpolcolása, kompressziós zokni viselése, tornagyakorlatok végzése.

Megelőzés tekintetében az elhízás és a mozgásszegény életmód kerülése javasolt, illetve odafigyelni a hidratálásra.

A vízvisszatartás női cikluson belül természetes, a premenstruális szindróma egyik leggyakoribb testi tünete. Ilyenkor felszaporodik a szövetek közti víz. A legrosszabb ilyenkor, amit a nők tehetnek, az a folyadékfogyasztás megszorítása és vízhajtó gyógyszerek fogyasztása, mert a vérrögök képződését ez fokozhatja.

A hidratálás fontosságát nem győzik a szakemberek hangsúlyozni, szervezetünknek naponta legalább 2,5-3 liter vízre szüksége van.

Allergia a házi kedvencre – hogyan őrizhető meg az otthon allergénmentesen?

Sok családban a házi kedvencek valódi családtagként élnek velünk, ám sajnos egyre többen küzdenek állatallergiával. Az allergiás tünetek – mint a tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés, köhögés vagy akár asztmás rohamok – nemcsak kényelmetlenek, de hosszú távon komoly problémát is jelenthetnek.

Az édesítőszerek rejtett veszélyei – Amit érdemes tudni a káros hatásokról

Az édesítőszereket sokan a cukor egészségesebb alternatívájaként használják, hiszen kalóriamentesek vagy kevesebb energiát tartalmaznak. Azonban egyre több kutatás vizsgálja, hogy valóban olyan ártalmatlanok-e, mint amilyennek gondoljuk.

Autoimmun betegségek, amiket érdemes ezzel kapcsolatban tudni

Sokféle szempontból hallhatunk az autoimmun betegségekről, melyek könnyen megkeseríthetik a betegek életét. Íme, néhány információ ezzel kapcsolatban.

Praktikák hasi zsír ellen

A hasi zsírpárna kialakulásának számos oka lehet, melyek közül néhány genetikai, hormonális vagy életmódbeli tényezőkből ered.

Mammográfia: A korai felismerés kulcsa a mellrák megelőzésében

A mellrák világszerte az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében, és bár az orvostudomány folyamatosan fejlődik, a gyógyulás kulcsa továbbra is a korai felismerés. Ebben játszik kiemelkedő szerepet a mammográfiai vizsgálat, amely képes már egészen apró, sokszor tünetmentes elváltozásokat is felfedezni.