Menü

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

Az engedékenység határa

Van azonban egy határ, amit minden szülőnek vagy inkább családnak, együtt kell megtalálnia, aminek átlépése már túl megy a „megengedésen”, és úgy nevezzük, hogy túlzott engedékenység. Nem csak a nagymértékű szigornak, hanem ennek nagy divatja van mostanában. Ennek azután meg lesznek a következményei, de azokról később kevés szülő gondolja, hogy köze volt az ő nevelési gyakorlatához.

A szülői engedékenység önmagában nem feltétlenül hoz létre agresszív viselkedésű gyereket, de néhány százalékban még annak kialakulásához is hozzájárulhat. Ezért ha fejlesztjük a gyereknél az önzetlenséget, akkor valamilyen mértékben csökkentjük az agresszív viselkedés egyik lehetséges forrását.

Egy ilyen gyereknek nem lesz nehéz elviselnie, ha az iskolában igazságosan, szabályosan mennek a dolgok és az kap jó jegyet, aki tanul és tud, valamint az kap jó minősítést a sportban, aki tesz is ezért és jó eredményeket ér el. Ha otthon hozzászokik a teljesítmény nélküli előnyökhöz, akkor előfordulhat, hogy az iskolában fizikai erővel próbálja megszerezni ugyanazt a mennyiségű előnyt, amit otthon „természetesen kap meg”.

A gyerekek nem egyformák. Az egyik gyerekkel lehetsz nagyon engedékeny, és még mindig betartja a szabályokat, teljesíti a kötelezettségeit. A másik még több szabályt rúg majd fel, mint amit engedékenységünkkel mi magunk hagytunk figyelmen kívül, hogy kedvezzünk neki.

Ezért egy felsorolás, ami az engedékenység következményiről szól, nem egyformán vonatkozik egyik vagy másik gyerekre. Mégis ezek mellett a fenntartások mellett, soroljunk itt fel néhányat a túlzott engedékenység veszélyei közül. Ezek inkább lehetséges irányok, mintsem olyan dolgok, amelyek feltétlenül minden gyereknél bekövetkeznek.

Mindezek mellett ez a gyerek vagy majd mint felnőtt, lehet akár buta vagy nagyon okos, lehet sikertelen, de lehet sikeres is, bár ez utóbbi leginkább úgy, hogy átgázol másokon. Egy valami nem nagyon lesz: boldog. Ha pedig annak mondja majd magát, akkor az csak valami képzelgés vagy színlelés lesz, mert ritkán jön létre valódi és tartós boldogság mások nyomorúságának árán.

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”

Mikortól számít valaki alkoholistának?

Az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott része sok kultúrának – egy pohár bor vacsora mellé, sör a barátokkal, pezsgő ünnepléskor. De mikortól válik ez a szokás problémává? Mikortól számít valaki alkoholistának?