Menü

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról. Háromgyerekes anyukaként ennek valóságalapját vizsgálom ma.

Szakemberek szerint pszichológiai fejlődésünkre nagy hatással van az, hogy hányadik gyerekként jöttünk világra, ugyanis a gyerekek születési sorrendje akaratlanul is meghatározza jellemfejlődésüket.

Milyenek az elsőszülött gyerekek?

Az elsőszülöttek gyakran sérelmezik, hogy őket sokkal szigorúbban nevelték, mint a kisebbeket. Ahogy a vicc is mondja: az első babának még kifőzzük – fertőtlenítjük a cumit, a középső gyereknél már csak ráfújunk, leporoljuk, a legkisebbnél meg, ahogy a vicc is mondja jó, ha a kutya hozza vissza. Ebben azt hiszem van is igazság.

Az elsőszülöttek általában a legokosabb és legtanultabb testvérek, szüleik tőlük várják el a legtöbbet, de az eredményeiket is neki értékelik legjobban.

A középső gyermekek esetében egy - szerintem létező - jelenséget említenék, ez pedig a középső gyerek szindróma. Mit jelent ez pontosan?

Azokban a családokban, ahol legalább három gyerkőc van, ismerős lehet a kérdés, hogy a középső gyermek viselkedése a többiekéhez képest miért változik meg, miért nem találja a helyét a családban.

Középső fiamnál tapasztalom, hogy mivel nem ő a legidősebb, sem a legkisebb, ő úgy érezheti, rá kevesebb figyelem irányul, erősen kötődik a testvéreihez, de sajnos nekik a legkisebb az önbizalmuk. A középső gyerekek törekednek arra, hogy felhívják magukra a figyelmet.

A középső gyerek szindróma a családon belüli legtöbb konfliktus forrása lehet, mivel a szülők figyelme megoszlik a legnagyobb és a legkisebb gyerek között, így a középső gyerek úgy érzi, elvész valahol a testvérek között és bármit megtenne a több figyelemért – ami nálunk sokszor rosszalkodást, hisztit jelent.

A legkisebb gyerekekkel az elsőszülöttel szemben a szülők már nem olyan szigorúak, ezért ők szabadelvűek, liberálisabb nevelésben részesülnek, hiszen a legfiatalabb gyereket mindenki szereti és babusgatja. Negatívum, hogy traumatizálhatja őket az, hogy folyamatosan idősebb testvéreihez hasonlítgatják és ezáltal sokszor kevésnek érzi magát.

Ez a dolog kihathat a gyermek későbbi személyiségére is, ebből alakulhatnak ki a figyelemért harcoló, megfelelési kényszerrel küzdő, szeretethiányos felnőttek.

Egy ismerősöm, aki szintén három gyermeket nevel, egyszer azt mondta, hogy a középső gyerekre nagyon figyeljünk, ha megszületik a kistesó, másik kolleganőm pedig mint maga is középső testvér rávilágított e „középsőség” nehézségeire.

A szülők legfontosabb feladata az, hogy segítsen feloldani ezt a belső feszültséget. Kellő odafigyeléssel könnyebbé lehet tenni a mindennapokat Férjemmel minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy mind a három gyermekünk ugyanabban a nevelésben, törődésben, figyelemben részesüljön, de ez néha - bevallom - bizony fizikailag nagyon nehéz.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?