Menü

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

A féltékenység akár egészségesnek is nevezhető, mindaddig, amíg az érzelmek túlzóvá, irracionálissá nem válnak. Alapvetően akkor jelentkezik, amikor fenyegetve érezzük a kapcsolatunkat (legyen szó testvéri, szülői, szerelmi vagy baráti viszonyról), és azt érezzük, hogy valaki más megpróbálja elcsábítani tőlünk a szeretett személyt. A feltételezett veszteség miatt félelmet, dühöt, megvetést is érezhetünk, de akár szorongást vagy depressziót is előidézhet.

A féltékenység tehát nemcsak saját magunkat, de az emberi kapcsolatainkat is megmérgezheti.

Melyek a féltékenység jelei?

Számon kérjük partnerünket, hogy hol járt, mit csinált és kikkel találkozott? Miért késett?

Belenézünk a mobiljába, a híváslistájába, elolvassuk az üzeneteit.

Megkérdőjelezzük a szavahihetőségét.

Megtiltjuk, hogy másokkal, barátaival vagy a kollégáival találkozzon.

Folyamatosan üzenetekkel bombázzuk és ok nélkül felhívjuk, amikor nincs velünk.

Extrém esetben előfordulhat, hogy követjük, ha elmegy valahova.

Melyek a féltékenység okai?

Az eredőjét minden esetben saját magunkban kell keressük. Az egyik közismert nézet szerint a féltékenység az evolúciós folyamatok eredményének is tekinthető. Az emberek a fajfenntartás érdekében szaporodnak, és míg egy nő eredendően tudja, hogy ő a gyermek anyja, hiszen kilenc hónapon át a szíve alatt hordta a babát, addig egy férfi esetében nem alakul ki ilyen szoros kötelék a gyermeke felé. Ebből következtetnek arra, hogy a férfiak féltékenysége szexuális, a nőké pedig érzelmi eredetű

Rossz tapasztalatok, rossz szülői minta

Ha valakit elárultak vagy elhagytak, sosem fog tudni könnyen megbízni másokban. A rossz élmények származhatnak gyerekkorból (például láthattuk, hogy a szüleink megcsalták egymást, szakítottak, stb.), vagy mi magunk is átélhettük, milyen megcsalva lenni. Ezek után megrendül bennünk a bizalom mások iránt, nehezebben fogunk nyitni és természetes lesz, hogy a féltékenység egyre többször felüti a fejét a kapcsolatban, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján mindig ettől fogunk félni.

Félelem a magánytól, attól hogy elhagynak

Az attól való félelem, hogy elhagynak minket, szintén visszavezethető korábbi, főként gyerekként átélt élményekre. Akit kiskorában elhagytak a szülei, az felnőttként ragaszkodni fog baráti vagy szerelmi kapcsolataihoz, és ezek elvesztésétől való félelmében válik féltékennyé, szorongóvá. Ha partnerünk késve ér haza, nem veszi fel a telefont, netán valami miatt eltűnik, ezek előhívhatják a régi, rossz emlékeket. Aki hozzászokott az egyedülléthez, az önállósághoz, nem igényli olyan szinten a társaságot, az kevéssé lesz féltékeny, mint az, akinek szüksége van az állandó érzelmi és fizikai támaszra.

A túl mély kapcsolat vége túl nagy sebeket okozhat

Sokan azért félnek kitárni a szívüket és a lelküket, mert tartanak attól, hogy megsebzik őket. Ennek hátterében szintén korábbi, rossz tapasztalatok állhatnak. Ha valaki nagyon szorosan kötődik a partneréhez, nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is rá van utalva a másikra, akkor hajlamossá válhat a féltékenységre. Félni fog attól, hogy elveszíti partnerét és ez váltja ki a féltékenységet. Egyesek ezért egyfajta védekező mechanizmusként csak felületes kapcsolatokat tartanak fenn, ugyanis így az árulás, a megcsalás, az elhagyás sem fáj annyira, és emiatt a féltékenység sem jellemző.

Bizonytalanság

Azok, akik bizonytalanok saját magukban, a partnerük szerelmében vagy szeretetében, azok könnyebben válhatnak féltékennyé.

Félni fognak attól, hogy szerelmük talál egy náluk szebbet, vonzóbbat, értékesebbet és hogy ezt megakadályozzák, megpróbálják az illetőt kisajátítani. Igyekeznek korlátozni partnerüket, nem engedik el a barátokkal, ismeretlen helyekre vagy éppenséggel egyedül. Szeretnék kontroll alatt tartani, folyamatosan tudni akarják, kivel beszél, hova megy és mikor ér haza.

Szerző: Udvari Fanni

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.