Menü

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

A féltékenység akár egészségesnek is nevezhető, mindaddig, amíg az érzelmek túlzóvá, irracionálissá nem válnak. Alapvetően akkor jelentkezik, amikor fenyegetve érezzük a kapcsolatunkat (legyen szó testvéri, szülői, szerelmi vagy baráti viszonyról), és azt érezzük, hogy valaki más megpróbálja elcsábítani tőlünk a szeretett személyt. A feltételezett veszteség miatt félelmet, dühöt, megvetést is érezhetünk, de akár szorongást vagy depressziót is előidézhet.

A féltékenység tehát nemcsak saját magunkat, de az emberi kapcsolatainkat is megmérgezheti.

Melyek a féltékenység jelei?

Számon kérjük partnerünket, hogy hol járt, mit csinált és kikkel találkozott? Miért késett?

Belenézünk a mobiljába, a híváslistájába, elolvassuk az üzeneteit.

Megkérdőjelezzük a szavahihetőségét.

Megtiltjuk, hogy másokkal, barátaival vagy a kollégáival találkozzon.

Folyamatosan üzenetekkel bombázzuk és ok nélkül felhívjuk, amikor nincs velünk.

Extrém esetben előfordulhat, hogy követjük, ha elmegy valahova.

Melyek a féltékenység okai?

Az eredőjét minden esetben saját magunkban kell keressük. Az egyik közismert nézet szerint a féltékenység az evolúciós folyamatok eredményének is tekinthető. Az emberek a fajfenntartás érdekében szaporodnak, és míg egy nő eredendően tudja, hogy ő a gyermek anyja, hiszen kilenc hónapon át a szíve alatt hordta a babát, addig egy férfi esetében nem alakul ki ilyen szoros kötelék a gyermeke felé. Ebből következtetnek arra, hogy a férfiak féltékenysége szexuális, a nőké pedig érzelmi eredetű

Rossz tapasztalatok, rossz szülői minta

Ha valakit elárultak vagy elhagytak, sosem fog tudni könnyen megbízni másokban. A rossz élmények származhatnak gyerekkorból (például láthattuk, hogy a szüleink megcsalták egymást, szakítottak, stb.), vagy mi magunk is átélhettük, milyen megcsalva lenni. Ezek után megrendül bennünk a bizalom mások iránt, nehezebben fogunk nyitni és természetes lesz, hogy a féltékenység egyre többször felüti a fejét a kapcsolatban, hiszen a korábbi tapasztalatok alapján mindig ettől fogunk félni.

Félelem a magánytól, attól hogy elhagynak

Az attól való félelem, hogy elhagynak minket, szintén visszavezethető korábbi, főként gyerekként átélt élményekre. Akit kiskorában elhagytak a szülei, az felnőttként ragaszkodni fog baráti vagy szerelmi kapcsolataihoz, és ezek elvesztésétől való félelmében válik féltékennyé, szorongóvá. Ha partnerünk késve ér haza, nem veszi fel a telefont, netán valami miatt eltűnik, ezek előhívhatják a régi, rossz emlékeket. Aki hozzászokott az egyedülléthez, az önállósághoz, nem igényli olyan szinten a társaságot, az kevéssé lesz féltékeny, mint az, akinek szüksége van az állandó érzelmi és fizikai támaszra.

A túl mély kapcsolat vége túl nagy sebeket okozhat

Sokan azért félnek kitárni a szívüket és a lelküket, mert tartanak attól, hogy megsebzik őket. Ennek hátterében szintén korábbi, rossz tapasztalatok állhatnak. Ha valaki nagyon szorosan kötődik a partneréhez, nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is rá van utalva a másikra, akkor hajlamossá válhat a féltékenységre. Félni fog attól, hogy elveszíti partnerét és ez váltja ki a féltékenységet. Egyesek ezért egyfajta védekező mechanizmusként csak felületes kapcsolatokat tartanak fenn, ugyanis így az árulás, a megcsalás, az elhagyás sem fáj annyira, és emiatt a féltékenység sem jellemző.

Bizonytalanság

Azok, akik bizonytalanok saját magukban, a partnerük szerelmében vagy szeretetében, azok könnyebben válhatnak féltékennyé.

Félni fognak attól, hogy szerelmük talál egy náluk szebbet, vonzóbbat, értékesebbet és hogy ezt megakadályozzák, megpróbálják az illetőt kisajátítani. Igyekeznek korlátozni partnerüket, nem engedik el a barátokkal, ismeretlen helyekre vagy éppenséggel egyedül. Szeretnék kontroll alatt tartani, folyamatosan tudni akarják, kivel beszél, hova megy és mikor ér haza.

Szerző: Udvari Fanni

Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?

Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?

Gyakran beszélsz magadhoz?

A legtöbbünk számára az önmagunkkal való beszélgetés egyszerűen egy hasznos eszköz lehet. Segíthet rendezni a gondolatokat, megőrizni a fókuszt, feldolgozni egy nehéz helyzetet és egy kicsit kedvesebben viszonyulni saját magunkhoz.

A munkahelyi változások érzelmi oldala

Egy elbocsátás, egy átszervezés, egy sikertelen előléptetés vagy akár egy jól működő csapat felbomlása is komoly érzelmi megterheléssel járhat. Ezek feldolgozása tudatosságot igényel, a megfelelő támogatás pedig sokat segíthet abban, hogy egy nehéz időszak után ismét stabilitást teremtsünk magunk körül.

Miért nem eszik a gyerek? Az étvágytalanság lehetséges okai

Sok szülő számára ismerős helyzet, amikor a korábban jó étvágyú gyermek egyszer csak válogatni kezd, alig eszik, vagy szinte minden étkezésnél vita alakul ki. Az étvágytalanság hátterében azonban számos ok állhat, és nem mindig jelent betegséget. Fontos különbséget tenni az átmeneti, életkorral vagy élethelyzettel összefüggő étvágycsökkenés és a tartós, kivizsgálást igénylő probléma között.

Családtól való teljes elhatárolódás – amikor a kapcsolat megszakítása válik szükségessé

A családi kapcsolatokat gyakran életünk legfontosabb és legbiztonságosabb kötelékeiként képzeljük el. A valóság azonban ennél összetettebb. Vannak családok, amelyekben a szeretet és támogatás mellett tartós konfliktusok, határsértések, érzelmi bántalmazás, manipuláció vagy kiszámíthatatlan viselkedés is jelen lehet. Ilyen helyzetekben felmerülhet a családtól való részleges vagy akár teljes elhatárolódás gondolata.