Menü

Kommunikációs problémák fajtái

Az önérvényesítés mindenkiben ott van: van, aki erőszakosan nyomul, van, aki érzelmi zsarolást alkalmaz, vagy manipulatív eszközökkel él, hogy elérje célját. Ismerd fel a tipikus hibákat, és tanuld meg az asszertív kommunikációs technikát, mely segítségedre lehet abban, hogy zökkenőmentesebben érd el a céljaidat.

A manipulatív

A manipulatív típus megtéveszt, alakoskodik, elrejti valódi érzéseit. Cseleket alkalmaz, mert nem bízik senkiben. Gyakran nem mondja el, mit szeretne, hanem elvárja a másiktól, hogy magától rájöjjön. Nem beszél nyíltan, csak érzékelteti, hogy valami nem stimmel.

Ez a passzív agresszió egyik formája, és a manipuláció eszköztárába tartozik, melynek hátterében gyakran a visszautasítástól való félelem áll. Titokban abban reménykedsz, ha nem mondod ki mit akarsz, elkerülheted, hogy nemet mondjanak neked.

Sértegetés, kritizálás, becsmérlés

Az agresszív típus színlelt önbizalmat erőltet magára, és nyomulni kezd. Nem veszi figyelembe a másik igényeit, átgázol mindenkin. Ha kell odacsap, ordibál, félelmet kelt.

Sokszor észrevétlenül is kritizálja a másikat, amivel csak azt éri el, hogy a másik fél védekező állásba helyezkedik, vagy elmenekül. Ez a módszer azonban egyáltalán nem célravezető, ugyanis a sértegetést, mindig csak ellenállást szül. Az agresszívan komunikálók általában bizonytalanok, és azért próbálják a másikat erővel „lenyomni.”

Indulatok és játszmák

A baklövések az indulatok elszabadulásával folytatódnak. Ha szeretnél valamit elérni, akkor kontrolláld az indulataidat, különben veszekedést fogsz provokálni. Onnan pedig bekerültök a jól ismert negatív spirál csapdájába, amikor mindenki védekezik, visszavág, odamond, sérteget, száz évvel ezelőtti sérelmeket hoz fel.

Megmerevedik a beszélgetés, és pillanatok alatt egy áthatolhatatlan betonfal épül közétek. A tárgytól jó messzire térve egyszer csak azt veszitek észre, hogy mindketten vereséget szenvedtetek. A veszekedés rengeteg energiába kerül. Ez mind közül a lehető legrosszabb alternatíva.

A behódolás sem célravezető

A passzív típus pedig nem tesz semmit, mert nem mer. Inkább visszavonul, vagy harc nélkül megadja magát. Inkább elviselik, hogy kihasználják őket, mint sem nemet mondjanak bármire, vagy vitába szálljanak bárkivel. Ennek oka pedig az önbizalomhiány.

Értéktelenebbnek érzed magadat a másiknál, és az gondolod, mások is kevesebbre tartanak. Háttérbe vonulsz, és még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadod magadat. Látszólag mindig a partnered, vagy a céged igényeit részesíted előnyben a sajátoddal szemben, valójában azonban folyamatosan egy elfojtott düh állapotában éled az életedet. Ha azonban soha nem állsz ki a jogaidért, ha soha nem adsz hangot véleményednek, akkor ezzel alapot szolgáltatsz arra, hogy kihasználjanak, semmibe vegyenek.

Akkor hogyan – az asszertív módszer lényege

Amikor az érdekek összecsapnak, elindul az önérvényesítő harc, van azonban olyan technika is, mely hatékony, békés és célravezető.

Az asszertív típus nem él se a sértegetés eszközével, sem az érzelmi zsarolással, nem téveszti meg a másikat, manipulatív módon, valódi céljait elrejtve.

Az asszertív típus mindig keresi a kompromisszumot. Olyan alternatívát, melyben mindketten győzhetnek. Meghallgatja a másik érveit, és az érdekeket harmonikusan kombinálva megoldásra jut. Az asszertivitás a tiszteleten alapszik, amit kapni és adni is tudni kell. (Van, aki ösztönösen asszertíven viselkedik, de a többségre nem ez a jellemző.)

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.