Menü

Te tudod mi a Moro reflex?

Sokféle vizsgálatot elvégeznek egy újszülöttön, ami megmutatja, hogy minden rendben van e az idegrendszerével vagy testfelépítésével, az egyik ilyen a Moro reflex.

A babák bizonyos motoros reakciókkal együtt látják meg a napvilágot, melyek sokban segítik őket az úgynevezett túlélésben. Ezeket a reakciókat nevezzük reflexeknek, melyek különböző magzati korban alakulnak ki, majd a későbbiek során akár el is tűnhetnek.

A Moro reflex Ernst Moro-ról kapta a nevét, aki 1918-ban először jegyezte fel az ölelő reflexet egy újszülöttnél. A reflex lényege, hogy a baba reagál-e egy erőteljes, váratlan külső ingerre, ami lehet mozgásból eredő vagy zaj hatás is. Az ilyen hirtelen érkező külső ingerre úgy reagál, hogy hátát megfeszíti, karjait széttárja, kezeit kinyitja, majd ezután ökölbe szorítja kezecskéi, felhúzza lábait és kvázi megöleli magát, akkor tökéletes Moro reflexszel reagál. Külső, laikus szemmel ez elég ijesztő lehet, hiszen bármilyen helyzetben előfordulhat, például alvás közben is, pedig aggodalomra semmi ok, ez a baba egészséges fejlődését mutatja.

Akkor sem kell megijedni, ha 3 hónapos kora körülre elhagyja ezt a reakciót, mert normál esetben legkésőbb 6 hónapos korra már eltűnik ez a reflex. Ez azért van, mert a baba elkezd hozzászokni a környezetéhez, fejlődnek az érezékszervei, egyre kevésbé lesz szüksége „önvédelemre”. Amennyiben ez a reflex 6 hónapos kor után és még a későbbiekben is megfigyelhető, az azt mutatja, hogy valamilyen környezettel szembeni túlérzékenysége van. Egy idő után bizonyos külső ingereket figyelmen kívül tudunk hagyni, de akiknél nem tűnik el a reflex, később zavaró tényezőkké válhatnak bizonyos ingerek, ami lehet zaj- vagy fényhatás is. Legkésőbb iskolaérettségi vizsgálatoknál fény derül a problémára, hiszen tanulási- és beilleszkedési nehézséget okozhat.

Észrevehető a visszamaradt reflex akkor is, ha gyermekünknél arra utaló jeleket látunk, hogy nehezen illeszkedik be egy társaságba, túl hevesen reagál bizonyos helyzetekben, nem tud egy pontra fixáltan nézni, túlpörög, esetleg nehezen viseli az erős, intenzív zajokat. Segíthetünk babánknak abban az időszakban, amikor a reflex még élesben működik, például azzal, hogy magunk mellett tartjuk, hogy éjszaka a közelünkben alszik, babafészket használunk, rácsvédőt teszünk a kiságyba, és minimálisra csökkentjük a zajokat a lakásban, emellett törekszünk a fehérzaj használatára. Nagyobb korban erre specifikusan kialakított tornával, mozgásos terápiával ezek a reflexek leépíthetőek, de ehhez mindenképpen szakember segítsége szükséges. Ilyen lehet a TSMT torna, az alapozó terápia vagy az Ayres terápia.

Amennyiben a babakori reflexek nem épülnek le, érdemes kivizsgáltatni szakemberrel, aki a megfelelő terápia ajánlásával és a terápia alkalmazásával meg tudják oldani a reflexek leépítését.

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.

10 illemszabály, amit a gyereknek is tudnia kell

Mire tanítsuk a gyermekünket kiskorától kezdve, mely illemszabályokat illik tudnia? Természetesen a legjobb tanítás, ha a gyerek látja tőlünk a helyes viselkedést, hiszen öntudatlanul leutánoz minket.

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.