Menü

A pletyka pszichológiája

Bármennyire is rossz szokás, sokan művelik: biztosan velünk is megtörtént már, hogy elpletykáltunk valakinek valamit, vagy éppen mi voltunk azok, akiknek pletykálkodtak mások. A psychlogytoday.com cikke arra kereste a választ, hogy mikor lehet hasznos a pletyka, milyen típusú személyiség terjeszti leginkább, és mit tegyünk, ha hallunk egy pletykát - ami másról, vagy akár rólunk szól.

Ők a legpletykásabbak

Elsősorban a gyáva emberek pletykálkodnak, mondja dr. Hallowell. Ők nem elég merészek ahhoz, hogy odamenjenek a pletyka tárgyához, a szemébe nézzenek, és megkérdezzék, mi igaz és mi nem a híresztelésekből. Azok is pletykásak, akik bizonytalanok önmagukban, és ezt azzal próbálják leplezni, hogy kibeszélnek másokat a hátuk mögött. A pletyka hatalmat is jelent: olyasmit tudunk, amit mások nem, azok tehát ugyancsak rendszeresen pusmoghatnak erről-arról, akik élvezik, hogy mások felett állhatnak.

A bizonytalan élethelyzet szintén kedvez a pletykának, ahogy az is, ha valaki szorongó személyiség - erre már dr. Breur mutatott rá. Dr. Hallowell arról is szólt a cikkben, a pletykát általában a női nem sajátjának tartják, ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, a gyengébbik nem tagjai hajlamosak szándékosan negatív vagy hamis információkat terjeszteni, hogy rossz színben tüntessenek fel másokat. Azon klasszikus érzelmek, amelyeket egy tragédia hoz elő a hallgatóságból - ilyen a szánalom és a félelem -, szintén nagy szerepet játszhatnak a pletykálkodásban. Sajnáljuk a pletyka "főszereplőjét", és félünk attól, hogy az, ami vele történt, velünk is megeshet, ezért saját védelmünk érdekében megtesszük a szükséges óvintézkedéseket.

Ha másokról hallunk pletykákat

Az is beválhat, hogy amint meghallunk valakit pletykálkodni, azonnal kimentjük magunkat és arrébb megyünk, így nem értesülünk a szóbeszédről. Természetesen, akinek van hozzá mersze (és úgy ítéli meg, érdemes), elvonulás helyett ilyenkor konfrontálódhat is a pletykás emberrel: mondjuk el neki, hogy számunkra kényelmetlen, hogy pletykál, és igyekezzünk másra terelni a beszélgetést.

Személyes érintettség esetén, vagyis akkor, ha mi vagyunk a pletyka tárgya. Bizonyos helyzetekben azonban az a legjobb taktika, ha tudomást sem veszünk arról, hogy rólunk pletykálnak.

A pletykákat gyakran kicsinyes emberek terjesztik. Ha foglalkozunk velük vagy a mendemondáikkal, akkor az azt jelenti, hogy lesüllyedtünk az ő szintjükre, és előfordulhat, hogy ezt nem tartjuk szükségesnek, nem akarjuk. Elképzelhető, hogy pont az a céljuk, hogy felidegesítsenek minket, és konfliktust provokáljanak, amennyiben azonban lepereg rólunk a gonoszkodásuk, keresztbe húzzuk a számításaikat.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.