Menü

A pletyka pszichológiája

Bármennyire is rossz szokás, sokan művelik: biztosan velünk is megtörtént már, hogy elpletykáltunk valakinek valamit, vagy éppen mi voltunk azok, akiknek pletykálkodtak mások. A psychlogytoday.com cikke arra kereste a választ, hogy mikor lehet hasznos a pletyka, milyen típusú személyiség terjeszti leginkább, és mit tegyünk, ha hallunk egy pletykát - ami másról, vagy akár rólunk szól.

Ők a legpletykásabbak

Elsősorban a gyáva emberek pletykálkodnak, mondja dr. Hallowell. Ők nem elég merészek ahhoz, hogy odamenjenek a pletyka tárgyához, a szemébe nézzenek, és megkérdezzék, mi igaz és mi nem a híresztelésekből. Azok is pletykásak, akik bizonytalanok önmagukban, és ezt azzal próbálják leplezni, hogy kibeszélnek másokat a hátuk mögött. A pletyka hatalmat is jelent: olyasmit tudunk, amit mások nem, azok tehát ugyancsak rendszeresen pusmoghatnak erről-arról, akik élvezik, hogy mások felett állhatnak.

A bizonytalan élethelyzet szintén kedvez a pletykának, ahogy az is, ha valaki szorongó személyiség - erre már dr. Breur mutatott rá. Dr. Hallowell arról is szólt a cikkben, a pletykát általában a női nem sajátjának tartják, ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, a gyengébbik nem tagjai hajlamosak szándékosan negatív vagy hamis információkat terjeszteni, hogy rossz színben tüntessenek fel másokat. Azon klasszikus érzelmek, amelyeket egy tragédia hoz elő a hallgatóságból - ilyen a szánalom és a félelem -, szintén nagy szerepet játszhatnak a pletykálkodásban. Sajnáljuk a pletyka "főszereplőjét", és félünk attól, hogy az, ami vele történt, velünk is megeshet, ezért saját védelmünk érdekében megtesszük a szükséges óvintézkedéseket.

Ha másokról hallunk pletykákat

Az is beválhat, hogy amint meghallunk valakit pletykálkodni, azonnal kimentjük magunkat és arrébb megyünk, így nem értesülünk a szóbeszédről. Természetesen, akinek van hozzá mersze (és úgy ítéli meg, érdemes), elvonulás helyett ilyenkor konfrontálódhat is a pletykás emberrel: mondjuk el neki, hogy számunkra kényelmetlen, hogy pletykál, és igyekezzünk másra terelni a beszélgetést.

Személyes érintettség esetén, vagyis akkor, ha mi vagyunk a pletyka tárgya. Bizonyos helyzetekben azonban az a legjobb taktika, ha tudomást sem veszünk arról, hogy rólunk pletykálnak.

A pletykákat gyakran kicsinyes emberek terjesztik. Ha foglalkozunk velük vagy a mendemondáikkal, akkor az azt jelenti, hogy lesüllyedtünk az ő szintjükre, és előfordulhat, hogy ezt nem tartjuk szükségesnek, nem akarjuk. Elképzelhető, hogy pont az a céljuk, hogy felidegesítsenek minket, és konfliktust provokáljanak, amennyiben azonban lepereg rólunk a gonoszkodásuk, keresztbe húzzuk a számításaikat.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

Tudomány vagy illúzió? – Mi az asztrológia?

A horoszkópok évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, sokan pedig ma is a csillagok állásából próbálnak következtetni a személyiségükre és a jövőjükre. De vajon tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezeket az elképzeléseket?

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.